„Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” – (1 Sámuel 15,22)
A cél szentesíti az eszközt. Nemcsak ismerjük ezt a szólásunkat, hanem gyakran alkalmazzuk is a mindennapi életben. Vagyis, nem számít milyen úton-módon értjük el a célunkat, ha jónak véljük azt a célt, a rossz eszközök ellen sem emelünk semmilyen kifogást. Aztán, mint ahogyan kisgyermek édesapjának mutatja be a sikeresen elvégzett feladatot, – ni, apa sikerült! – úgy jövünk mi is Isten elé valamilyen ajándékunkkal, elért sikereinkkel, teljesített kötelezettségünkkel, nem törődve azzal, hogy hányszor csaptuk be Istent és társainkat a megtett úton. Nagy igazság van ebben: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Isten számára az engedelmesség minden ajándéknál, jó szándéknál, udvariasságnál fontosabb. Nem elég, ha csak külső áldozatokat mutatunk be: eljárunk a templomba, adakozunk, betartunk különböző vallásos szokásokat. Ezek mind rendben vannak, de nem helyettesítik a szívből fakadó engedelmességet. Isten arra vágyik, hogy közel legyünk hozzá, és hallgassunk rá. Az áldozat akkor értékes, ha engedelmességből történik. Amikor megértjük ezt, és Istenhez fordulunk őszinte szándékkal, életünk is megtelik renddel. A mindennapok kihívásaiban is megláthatjuk, hogy az igazi áldozat nem a külsőségekben rejlik, hanem abban, hogy a szívünket adjuk oda neki, készek vagyunk a parancsolataira figyelni, és eszerint cselekedni. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony