,,Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Bóáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél? Hiszen én idegen vagyok! Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni” – (Ruth 2,10-12)
Ruth abban a cselekedetében, hogy elindult Boáz mezejébe szedegetni kalászokat, első sorban az ő készségességét és bátorságát valamint alázatossága és a benne rejlő tisztelettudást mutatja be! Készséges és bátor hiszen idegen földön idegenként megy, és teszi ezt az egyetlen anyósáért Naomiért! Nagyra becsülendő mindannyiunk előtt amit tett!Az a mérhetetlen szeretet, hiszen semmi sem köti már hozzá de még sem hagyja magára. Senki sem kérte, senki sem kötelezte viszont úgy érezte, hogy talán ez a legkevesebb. És ott van az alázatosság és tisztelet tudása is, hiszen engedélyt kér az aratók felügyelőjétől és tisztelettel beszél Boázzal amikor találkoznak! És ha mindez nem lenne elegendő Ruthra nézve, akkor a szentíró kiemeli még kitartását és elszántságát: “ talpon van reggeltől mostanáig, alig pihent egy keveset,” ,,így szedegetett a mezőn egész estig!”. Úgy vélem azt a legbenső indíttatást ami vezette Ruthot nem más mint a Naomi iránt érzett hűség és szeretet! Ezt maga Naomi is megfogalmazta : “Bánjon veletek az Úr olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok velem és meghaltakkal.” Ez a hűség és szeretet vezessen bennünk is, mind Istennel szemben mind embertársainkkal szemben, hiszen enélkül az elszántság nélkül életünk sok esetben sivár és élettelen lenne! A hűség a másik ember iránt egy életre kell szóljon, úgy ahogyan az Isten iránt érzett szeretetünk is! Nem lehet csak néha -néha annak lenni! Jó lenne látni ma is egyre több ember életében azokat a gyümölcsöket amelyek elárulják, hogy Krisztus gyermekei vagyunk! Ámen.
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob