,,És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál” – (Jel 21,1-8)
Az embereket mindig is érdekelte, foglalkoztatta egy új világ gondolata, létrehozása. Akár az irodalmi alkotásokat, akár a filmek világát nézzük meg, élesen jelen van ez a vágy az emberek szívében. Mórus Tamás Utópiája, vagy éppen a Mátrix című film mind erről tanúskodnak. Az ember keresi az ideálisat, az álomszerű társadalmat, a hiányok és szenvedés nélküli világot. Az utópiának és annak megvalósítása itt e földi világban nagyon veszélyes. Ezek a törekvések száműzik az Istent, nem gondolnak vele, tőle függetlenül képzelik el az életet. Hitler nácizmusa, vagy Sztálin kommunizmusa ember milliók halálát követelte. Létrehoztak egy olyan emberközpontú világot, ahol az Istennek már nem jutott hely, sem a szívekben, sem a fejekben, sem az iskolákban, sem az emberek hétköznapjaiban. Ma is hasonló a helyzet! Az „Isten – nélküli” világ azonban csak ideig – óráig maradhatott fenn. Születése pillanatában már magában hordozta a bukás és a halál magvait. Isten világa nem ilyen. Ő a kezdet és a vég! Ő minden mindenekben.
Ma a Jézus Krisztusban való hit és biztos ismeret hozza közel hozzánk, vagy mondja így alakítja ki bennünk az újat! Vegyük észre, hogy ott ahol Isten jelen van az egyes ember életében, ott megváltozik a hozzáállás az élet dolgaihoz, bajhoz, betegséghez, szenvedéshez. Azért nyög és jajgat a világ sokszor, mert nincs Istene! Elzavarta, száműzte Őt! Az a kifejezés, hogy „Isten velünk fog lakni” 3.vers, és az Úr letöröl minden könnyet, annak a beszédes kifejezése, hogy az Ő jelenlétében, a vele való közösségben életünkben elkezdődik valami új. Terheink, könnyeink elmúlnak. Vegyük észre, hogy ez a világ amiben élünk, a környezetünk az nem ellentéte egy régi világnak, hanem folytatása. Nekünk nem feladatunk új világok létrehozása, határok meghúzása, emberi sorosok feletti döntés! Ebből mindig baj, háború, könny és pusztulás volt! Isten fogja elhozni az új eget és az új földet. Ámen.
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek