,,A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön-örökké.” – (Jel 11,15)
Olvasandó: Jelenések 11,15-19
Szomorú hatalmi erőfitogtatásoknak lehetünk szemlélői modern történelmünk színpadán. A világ nagy hatalmú országainak vezetői ma is harcolnak az irányítás megtartásáért, nem törődve a békesség belső és külső megtartásával. Nem arra igyekeznek, hogy az emberiség egyre nagyobb jólétben éljen, hanem hogy kié legyen a hatalom, ki legyen az úr, a legnagyobb befolyású a világban! Az ember a bűneset óta összekuszálja a dolgokat, nem tud különbséget tenni jó és rossz között, olyan akar lenni, mint az Isten. Ezért volt szükség már az Éden kertjétől fogva arra az ígéretére az Atyának, hogy eljön majd a Szabadító, aki magára veszi Isten Igazságosságának méltó büntetését. Jézus Krisztusban állítva helyre kapcsolatát velünk, az Atya harsogja ma is számunkra visszatérésének ígéretét, országának helyreállítását!
A Jelenések könyve az Ószövetség trombitáinak képével mutatja be, hogyan lép közbe Isten a népéért. A trombiták az ókori Izrael mindennapi életének fontos részét képezték (lásd 4Móz 10,8-10; 2Krón 13,14-15). A hangjuk emlékeztette a népet a templomi istentiszteletre. A kürtöket csatában, szüret idején és ünnepekkor is megfújták. A trombiták megszólaltatása együtt járt az imával. A trombiták a templomi istentiszteletek vagy az ünnepek alatt a népével kötött szövetségére emlékeztették Istent, az embereket pedig arra, hogy álljanak készen az Úrnak napjára (Joel 2,1). A harcok idején trombitaszóval tudatták a fontos utasításokat, figyelmeztetéseket, Istent pedig arra kérték, hogy mentse meg a népét. A Jelenések könyvében ez a gondolat áll a trombiták hátterében. Trombitái által elindított események jelölik Isten közbelépését a történelemben, válaszul a nép imáira. Míg a pecsétek elsődlegesen azokat érintik, akik Isten népének vallják magukat, a trombiták a föld lakosai elleni ítéletet hirdetik (Jel 8:13), ugyanakkor figyelmeztetik is az embereket, bűnbánatra késztetve őket, mielőtt még túl késő lenne. A hét trombita átível a történelmen, János korától kezdve a földi események végéig (Jel 11:15-18). Szólnak, amíg a mennyben folyik a közbenjárás (Jel 8:3-6), a földön pedig tart az evangélium hirdetése (Jel 10:8, 11:14). A hét trombita ítéletei részlegesek, csak a teremtett világ harmadát érintik. A hetedik trombitaszó adja tudtul, hogy elérkezett Isten jogos uralma megkezdésének az ideje. Imádkozzunk bűnbánattal! Ő hosszú tűrő, kegyelmesen szerető, hiszen Ő az egyetlen hatalom és Úr a teremtett mindenségben! Ugye elismerjük és várjuk vissza Győzelmes Krisztusunkat, hogy helyreállítsa országát, melynek lakói lehetünk: Ő nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérjen!
Tisztában kell lennünk, azzal, amit naponta kérünk imádságainkban: hiszen Övé a hatalom, a dicsőség és az ország. Istené minden, az a földi ország is, amiben élünk, a teremtett mindenséggel, a Mennyek Országa is, a hatalommal és dicsőséggel együtt, mindörökké! Velünk és a mi gyermekeinkkel együtt, valakiket csak elhívott magának az Úr! Lehet megpróbálják ellopni, elhazudni Tőle, de mindazok az országok, akik ellene fordultak összeomlottak és össze fognak omlani.
Vitathatatlan, hogy a történelem véres, fájdalommal és bánattal teljes. Hogyan ébreszthet rá ez a szomorú valóság arra, hogy milyen csodálatos is Jézus ígérete?! Gyermeki ragaszkodással és bizalommal áldjuk Őt a mennyei vénekhez hasonlóan: „Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki voltál és aki eljövendő vagy: mert a Te nagy hatalmadat kezedhez vetted és a Te országlásodat elkezdetted”. Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak