,,És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az Embernek Fia a szombatnak is ura.” – (Márk 2, 27-28)
Mit szabad tenni és mit nem? Ez a kérdés vetődik fel első hallásra az ige olvasása közben, azonban úgy gondolom sokkal fontosabb kicsoda Jézus Krisztus?
Szombat napi törvény betartásának kérdése áll előttünk a történetben, amit Jézus tanítványai nem tartottak be és ez felbuzdulást keltett a farizeusok és írástudók körében.
Azonban amikor Krisztus azt mondja „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” akkor tisztán kell látnunk, bár Isten adta a törvény rendelkezését, mely javunkat szolgálja, de az ember nem a törvényt kell, szolgálja, hanem Istent.
„…az Emberfia ura a szombatnak is” vagyis amiként Istentől jött a nyugalomnap megszentelése és Ő ennek is ura, ugyan úgy ura a mi életünknek, cselekedeteinknek, döntésinknek.
Ne fennakadásaink legyenek egy-egy isteni paranccsal szemben, hanem mindig azt lássuk, miben tudok Istennek szolgálni.
Jobban szeretjük-e vallásos magunkat, mint Jézust? Jobban szeretjük-e erkölcsös magunkat, mint Jézust? Jobban szeretjük-e felekezetünket, mint Jézust? Nekünk arra az Emberfiára van szükségünk aki ura a szombatnak, a szabadságunknak és aki teljes isteni szeretettel fordul mindig hozzánk. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob