„Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától.” – (Márk 12, 34a)
Nehéz olyan embereket meggyőzni, akik túl sokat gondolnak magukról. Ilyenek voltak a farizeusok és az írástudók. Teológiai, vallási kérdésekben csalhatatlanoknak számítottak, és rajtuk kívül senki nem ismerhette és nem értelmezhette helyesebben az Isten törvényét, legalább is ők így gondolták. Nyilván, ehhez hozzájárult az a tény is, hogy a nép szemében mondhatni abszolút tekintélynek számítottak.
Egy ilyen háttérrel rendelkező embert, aki nemcsak sokra tartja magát, hanem még sokan mások vélekedése is alátámasztja ezt, nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, meggyőzni arról, hogy nincs igaza, hogy nem jól gondolkodik egyik-másik kérdéssel kapcsolatban. Vigyáznunk kell arra, nehogy éppen mi kerüljünk hasonló szerepkörbe, hogy azt gondoljuk, mi közelítjük meg a leghelyesebben az adott kérdést. Nem biztos, hogy mi mindig jól látunk, még akkor sem, ha kiváló szaktekintélynek tudjuk magunkat, vagy annak tartanak mások is. Nyitottságnak kell jellemeznie bennünket, ami azt jelenti esélyt adok valakinek, aki talán nincs még azon a piedesztálon, ahol én vagyok, de attól még adott estben lehet nagyobb tisztánlátása mint nekem.
Ez az előítélet mentesség, ez a nyitottság jellemzi azt az írástudót, aki Jézussal beszélget ebben a történetben. Egyetért Jézussal a két legfőbb parancsolatot illetően: az Isten- és emberszeretet tekintetében. Ezen a ponton az írástudó nagyon közel kerül Jézushoz, de még nem lett eggyé vele. Ezért fogalmaz így róla Jézus: Nem vagy messze az Isten országától. Közel vagy hozzá, de még nem léptél be, jó úton vagy, de itt nem szabad még megállni, meg kell tenni a következő lépést is ahhoz, hogy az Isten országába beléphess, hogy a tökéletes boldogság a tied lehessen. Nem elég igazat adni Jézusnak, hanem egész lényünket át kell adnunk neki, amit Pál apostol így fogalmaz meg: „ Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal. 2, 20). A Krisztusnak átadott élet tud igazán szeretetet gyakorolni, az ilyené az Isten országa.
Mi magyarok minden évben ezen a napon fájdalmasan tekintünk vissza a mi egykori szép földi országunk szétdarabolására, elrablására. Nem tudom lesz-e még a mienk valaha, ami egykor volt, de abban biztos vagyok, hogy van egy égi ország, amely minden földi hazánál sokkal szebb, jobb, igazságosabb, ahol tényleg csak a szeretet uralkodik, amelyet nekünk is megígért az Úr, s amelyet meg is kapunk a Krisztusért. Minden földi ország mulandó, az Isten országa örök. Csak azt ne veszítsük el! Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos