“És lőn, mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izráel közül minden elegy-belegy népet.” (Neh 13,3)
Az uniformizálásnak olyan veszélyei fenyegetnek, amelyek generációkat fertőznek meg és juttatnak romlásba. A végén már azt sem tudják a nemzetek, hogy honnét jöttek, kik voltak őseik, hol éltek valamikor. Mindenki egyforma és mindenkinek egyenlő jogai vannak- hangoztatják, közben nem veszik észre, hogy maguk alatt vágják a fát.
Annak idején sokszor találkoztam ezzel a szólammal: Tiszteletes úr, egy Isten van, kevésbé számít az, hogy valaki melyik felekezethez tartozik. Amikor nem tetszésemet hangoztattam azok felé, akik a behódolás útjára tévedtek, furán néztek rám, nem értettek, sőt bigottnak is tartottak.
A visszatérés után a megmaradásnak alapfeltétele a megtisztulás. Károli egy olyan kifejezést (elegy-belegy) használ, amely önmagáért beszél: Jól összekevert, mai szóhasználattal élve összeturmixolt családok jöttek vissza, gyermekeik már a zsidó nyelvet sem beszélik, feladták nemzetiségüket, a minden mindegy elv határozza meg életüket, csak azért, hogy másoknak tetszedjenek.
A törvény alapján mondják ki: Az ilyeneknek nincs helye a gyülekezetben, kirekesztik őket. Az engedékenyek jönnek a szeretet és a megbocsátás mázával, bizonyára hangoztatják. Meg lesznek közöttünk, megtévedtek, majd megjavulnak. Szigorú ez a döntés, de elejét veszi a további “tévedéseknek”, elferdűléseknek, elkorcsosodásoknak. Tisztának maradni, tisztán élni, tisztán állni oda majd Urunk elé, sokszor ilyen fájó döntések árán is…
Ha nemzeted bűne az égre kiált,
s nem kerülheti el a halált,
törvényességgel cselekedni,
fájó sebeket ejteni,
egy egészséges nemzedékért,
Isten nevében -megéri.
Ámen.
Fodor Lajos