„Amint pedig Péter magában tűnődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, ímé a férfiak, kiket Kornéliusz küldött, odaérkezének a kapuhoz, és bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson. És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged.” (Ap.Csel. 10, 17-19)
A látomás után Pétert ez a két szó határozza meg, fejezi ki lelkiállapotát: tűnődék és gondolkodék. Tűnődve gondolkodik vagy gondolkodva tűnődik, mondhatjuk, a szavakkal játszva. Az eredeti görög szöveg még többet árul el a Péter lelkivilágáról, mert érzékelteti velünk ennek a tanítványnak a teljes tanácstalanságát, zavartságát. Elmerülten, hosszasan gondolkodik, tanakodik magában, hisz nem mindennapi látomásban volt része. Olyan tanítást kap Istentől, amely alapjaiban rengeti meg eddigi felfogását, hitét. Amit a mózesi törvények, Isten nyomán eddig tisztátalannak tartottak, azt most szintén Isten tisztának mondja. Péternek, zsidó létére szabad megérintenie a vallási szempontból tisztátalannak tartott állatokat. Amit Isten megtisztított, azt ő ne mondja többé tisztátalannak. Legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy ez lehetséges. Egy egész világ dőlt össze benne, és ezt egyáltalán nem volt könnyű elfogadni, megemészteni. Nem véletlenül kellett az Úrnak háromszor is elmondania Péternek: „Péter, öljed és egyél!”
Miért cselekedte ezt Isten Péterrel? Azért, mert olyan feladattal akarta megbízni szolgáját, amelyre nagyon komoly felkészülésre volt szüksége. Kornéliusz római százados, tehát egy pogány, kultikus szempontból tisztátalan ember házába kellett mennie Péternek misszionálni. Ezért volt szükség erre a különös látomásra. És Péter engedelmeskedett Istennek, meghajolt akarata előtt.
A mi életünkben is előfordulhat, hogy néha Isten arra késztet bennünket, hogy megváltoztassuk a sokszor kőbe vésett felfogásainkat, nézeteinket egy adott kérdésről. A hit dolgaiban is van ilyen. Van úgy, hogy egy adott pilanatban felül kell vizsgálnunk a hitünket, annak bizonyos részeit. Reformátor elődeink, amikor Isten ígéje alapján megfogalmaztak egy tételt, a végén oda tették, ha valaki jobbra tanít az Isten kijelentéséből, hajlandók annak engedelmeskedni. Az igaz hit rugalmas, soha nem merev, mindig kész a befogadásra, ha erről a Lélek meggyőzi. Amikor az Úr nagy feledatok elé állít minket, gondja van arra, hogy a felkészítés is hasonló mértékű legyen. Gondviselése erre is kiterjed. Áldassék érte szent neve! Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos