„A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességük volt; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodtak.” (ApCsel 9,31)
két dolgot szeretnék megláttatni a fenti igéből…
- Vannak áldott időszakok, amikor lehet élni békességben s amikor lehet növekedni gyarapodni az Úr kegyelméből. Nem sokszor látunk és élünk ilyet, pedig ha Isten közelben élünk létezhetetlen, hogy ne áradna ránk is ki a kegyelme és áldása. Fel kell ismerni az ilyen időket és meg kell köszönni, mert a napok gonoszak. Szerintem most még ilyen idők vannak de a végefelé jár már, egyre több hír jön a távolból hogy a Gonosz erős és támadja a szenteket. Itt a kárpátmedencében még nem érezzük a közelgő vihart. Képes vagy e látni, tudsz e köszönetet mondani s a békességben kihasználod e az időt hogy megerősödj? Amíg tart a béke raktározz be szeretetből, türelemből, vértezd fel magad a hit és üdvösség fegyverzetével. Tégy el elegendőt miden jóból mint a hét bő esztendőben a József a Fáraó udvarában.
- Lám-lám mit ér egyetlen ember. Vagy hogy helyesen fogalmazzak mit ér el Isten egyetlen emberen keresztül. Az eddigi üldözés futótűzként terjedt, de a futótüzek is kihunynak ha nem táplálja az égést semmi. Saulus táplálta. Mind Jeruzsálemben, mind a környékén házról házra lihegve kutatja fel a Krisztushívőket. Damaszkuszba is azért indul. Csak egy ember de a kitartása, az ambíciója, a dühe mozgatja s általa az egy ember által izzik terjed az üldözés. Aztán jön Jézus és Saulusból Pál lesz, hogy megtér teljes erejét a gyülekezetek érdekében veti be, tudását, bölcsességét, mindenét Isten s az Anyaszentegyház szolgálatába helyezi és növekednek a gyülekezetek békességben.
Ne azon siránkozz, mint a Betesda tavánál fekvő beteg, hogy nincs embered… Légy te mások embere! Ámen
Jobb Domokos,
Ombod