„Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.” (Péld 13,20)
“A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen” meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!” – mondta Hofi Géza, az ismert humorista. “Madarat tolláról, embert barátjáról” – szól a népi mondás. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen társaságba keveredik az ember és ki a barátja, tartja a fenti Ige is.
Van időszak, különösen a tizenéves kor, amikor nagyon fontos a barátság és az, hogy valamilyen csapathoz tartozzunk. Persze tudom, én is voltam kamasz, amikor annak a társaságát kerestük, aki vagányabb volt, jobban kitűnt a többiek közül nagyot mondásával, rossz erkölcsével, bolondságával. Aztán rá kellett jönnöm, hogy én is kezdek azonosulni vele és ez egyáltalán nem vezetett jó eredményhez.
Isten a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig, önmagának az igaz hitben elválasztott sereget gyűjt. Jó volna ehhez a sereghez tartozni! Nem a társaság miatt feltétlenűl, mert ebben a csapatban is vannak hibák. A Csapatkapitány miatt érdemes társulni. A bölcsességet Tőle kapja a csapat minden tagja. Olyan bölcsességet, ami nem hivalkodik, nem okoskodik, hanem elfogadja az utasítást és alázattal, tőle telhetően teljesíti.
Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd