“Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?” (…) Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.” (Jób 35,1-3, 15-16)
Elíhú harmadik beszédét tartja, és elhangzik a mindenkori ember szemtelen kérdése, ha valamit lépni, vagy tenni kell a jó érdekében: “Mit érek vele, mi hasznom abból…?” A világsúgta haszonelvűség tövise ez, mely igen sok rokont és ismerőst mérgez meg fullánkjával, és amikor az élet válságba kerül, akkor akaratlanul meglátjuk ezek haladását, fényűző életét, amely csodálatos és vakító külsőség csupán, alatta olyan, mint Jób barátainak magatartása. Elihú Jób szemére hányja, hogy Istenről eltorzított látása van, a felfogása nagyon egyoldalú. Jób azonban megmarad azon életvitel mellett, amelyik bízik Istenben, és tudja, amiképpen a Jézust követő tanítványok is megtapasztalhatták, hogy “emberhalásznak” jó lenni az Úr mellett, még akkor is, ha elhagyták korábbi szolgálatukat vagy családtagjaikat. Mindezeknek százszorosát kapják vissza! Akik pedig ezeknek ellentétjék állítják, azoknak beszéde valóban “hiábavalóság.” Jób az Úrra néz, tegyük ezt mi is. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek