„De megszólalt Abisaj, Cerújá fia, és ezt mondta: Nem ölöd-e meg Simeit azért, mert szidalmazta az ÚR fölkentjét? Dávid azonban azt mondta: Mi közöm hozzátok, Cerújá fiai, hogy ellenkezni akartok ma velem? Miért kellene ma embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem újból Izráel királya!” (2Sám 19,21-22)
Sok üldöztetés és harc után Dávid ismét teljes jogú királya lett Izráelnek. Az ellenségei, és akik hátat fordítottak neki igyekeztek minél hamarabb megjelenni előtte, hogy behódoljanak és kegyelemért esedezzenek. Ilyen ember volt Sémei is, aki nem tagadta a tetteit, mégis abban reménykedett, hogy a király megbocsát neki. Azonban Abisaj – Dávid egyik leghűségesebb katonája – hallani sem akart a megkegyelmezésről, ezért kérdezett így: „Nem ölöd-e meg Simeit azért, mert szidalmazta az ÚR fölkentjét”?
Dávid bölcsen cselekedett, amikor megbocsátott Simeinek. Az ítélet Istennek a joga és már úgyis túl sok embert öltek meg Izráelben. Másfelől Dávid érzékelte azt, hogy Abisaj bosszúvágyában olyan gonosz szándék van, amely Isten ellen irányul. Ezért is kérdezett vissza olyan határozottan: „Mi közöm hozzátok, Cerújá fiai, hogy ellenkezni akartok ma velem”? Az eredeti szövegben az ellenkezni szó helyén a „Satan” szerepel, amely jelent még kísértést, ellenségességet, vádolást és nem utolsó sorban Isten ellenségének a neve is. Dávid ekkor már hatalmas élettapasztalattal rendelkezett. Volt ő már ünnepelt hős és üldözött ellenség is. Megélt nagy lelki magasságokat és szégyenteljes mélységeket is. Minden dicsőség és gyötrődés után Dávid hittel élte meg, amit a 62-ik zsoltárban is megvallott: „csak Istenben nyugszik meg lelkem” (Zsolt 62, 2). Ennek köszönhető, hogy meglátta Abisaj indulatában a Sátán gonosz szándékát.
Vigyázzunk, mert a Sátán befurakszik a legnemesebb ügyekbe is és a legjobb szándékokba is. Keressük az Atyával való kapcsolatot, hogy a lelkünk benne megnyugodhasson. Így már mi is hittel tudjuk megélni a kritikus helyzeteket, amelyben gyakorolni tudjuk az Isten akarata szerint szelíd megbocsátást. Ámen.
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti