„Megemlékezett pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában volt: és szelet bocsáta a földre, és a vizek megapadának. És bezárultak a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. A bárka pedig a hetedik hónapban, a tizenhetedik napon, megfeneklett az Ararát hegyén. A vizek pedig folyton fogytak a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.” (1Móz 8-ból szemelvényesen)
Isten megemlékezett Noéról, ha úgy fordítjuk, hogy nem feledkezett el róla mennyivel több erő van benne, de persze így is jó. Isten megemlékezett róluk és elzárta a csapot. Elapasztotta a vizeket felszárította a földet.
Isten rólad sem felejtkezik el. Tudja, hogy számítasz rá, hogy ha bajban vagy, tudja, hogy mit igért neked s tudja, hogy ha hiszel az Ő Fiában Örök életed lesz! Ő megadja.
Miközben a világ kipusztul, Noé és családja, mivel megemlékezett róluk a Teremtő tovább éltek. S mivel mi vagyunk Noé családja mi is élünk ma is.
Egy év telik el mire a bárkát elhagyhatják, mert nem elég, hogy a hegycsúcsok kilátszanak vagy, hogy van hol kikötni…. Élettér kell s a növények elkezdnek sarjadni. Hogy a galamb majd olajággal repül vissza a csőrében arra utal, hogy a szárazföld alkalmas lesz az élethez az állatvilágnak.
Az egy év összezárva, a családdal elég necces lehetett, rosszabb mint a mai karantén helyzetek, nem volt se internet se videó konferenciák. Veszteség is érte őket… Nem tudom mennyire jött át nekik, hogy az összes ismerősük kimúlt, megfulladt, elragadta őket az ár… biztosan nem volt könnyű. Az a rengeteg munka is rájuk maradt életben tartani az állatokat, gondolom a trágyát is legalább hetente ki kellett hányni. A szó szoros értelmében szar munka…
A karantént nem akkor függesztik fel mikor elegük lesz, vagy mikor a bárka megfeneklik az Ararát hegyén. Sőt még akkor sem merészkednek ki mikor a galamb már nem tér vissza. Megvárják míg Isten szól. És Isten szól…
Noé kimegy s első dolga, hogy oltárt épít s feláldoznak rajta a tiszta állatok közül. Lehet pazarlásnak tűnik, s biztosan Istennek sincs szüksége rájuk de látszik a szándék… Isten embere tud áldozatot hozni, tud lemondani a profitról.
Sok olyan dolog van ami, fölöslegesnek tűnik mégis fontos dolgokra lehet belőlük következtetni. Semmi értelme virágot venni a szerelemnek, vagy pláne a temetésre… mégis jól esik kapni is adni is. Semmi értelme foci meccset nézni mégis mennyire hiányzik amikor nincs. Az ember most érzi igazán mit ér a művészet, a sport vagy a naplementék végig nézése… Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod