“Mikor bemész arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban: Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből,… és tedd kosárba és menj oda a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve. És menj be a paphoz, aki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.”
5 Móz. 26,1-4
Ajándékként kapja Izrael Kánaán földjét, de hogy az ajándék tényleg meglegyen, van néhány lépés, néhány kritérium, amit be kell tartani.
1. be kell menni abba,
2. bírni kell azt,
3. lakozni kell benne.
Bemenni valahova vendégként is lehet, vagy látogatóként, vagy vendégmunkásként, vagy fogolyként: mint mikor az ember körúton van, vagy vakációzik és megcsodálja az égbenyúló havasokat, ábrándozik a tajtékzó tenger láttán, de nem rendelkezik felettük, idegen tájak maradnak számára. Az a miénk, ami fölött rendelkezünk. Izraelnek bírni kell azt a földet, uralkodni kell felette, birtokba kell venni.
De nem elég birtokolni valamit. Sokan visszakapták a nagyapáktól elkollektivizált földeket, aztán kiadták bérbe, vagy eladták az osztráknak. Megörökölték falun a nagyszülők házát, de csak hétvégenként járnak oda vagy még ritkábban. Dzsingisz Kán egyik unokája mondotta volt, lóhátról lehet birodalmat szerezni, de kormányozni nem. Akkor igazán a miénk valami, ha ott lakunk, benne élünk. A török 150 évig ellepve tartotta magyar ország nagy részét, aztán „továbbállt” de vannak olyan „népek” amelyek teleszülték, s nem eresztik, mert benne laknak – de ez más lapra tartozik.
Tehát be kell menni, bírni kell, lakozni kell benne: azután jöhet a hála. Tele kosárral kell menni az Úr elé, vinni kell, azt, ami van. Nem azt kéri tőlünk, hogy a Szamos mentén termesszünk rizst, vagy azt hogy Halmi hegyen ültessünk narancsligeteket. Abból kér, amink van, amit tőle kaptunk.
Isten nem kér vagy vár el egyikünktől sem lehetetlent. De azt, amink van, kéri. Menni kell vinni magunkat, az időnket, a családunkat, az életünket s le kell tenni elé, hogy az az övé legyen. Hát vidd, vidd amid van az Úr elé, hogy élhess e földön, és azután. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod