2. Tim 1. 15-18
“Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon.” 2Tim 1,18/a
E néhány versben Pál szomorú tények közlésével kezdi mondandóját. A Római Birodalom ázsiai székhelyén, Efézusban, az ő tartózkodási helyén elfordultak tőle. De ez az elfordulás nemcsak azt jelentette, hogy az ő személyétől fordultak el, hanem Istennek is hátat fordítottak. Lukács arról tudósít, hogy „mindazok, akik lakoznak Ázsiában” (ApCSel 9,10), hallgatták az Istennek Igéjét és hitre jutottak. Most pedig az ellenkezője történt: azok, akik egyszer Istenhez megtértek, most mindannyian elfordultak Tőle. Így nem lehet keresztyéni életet élni. Az Isten mellett való döntésünk nem szólhat arról, hogy egyszer ragaszkodok hozzá, máskor meg nem. Az igened legyen igen, a nemed pedig nem.
Két ismeretlen személy nevét említi Pál apostol (Fügelosz, Hermogenész), akikről nem tudunk sokat, de annyi feltételezhető, hogy hangadók voltak. És sokszor ilyen hangadókon áll vagy bukik döntésünk, viselkedésünk, ragaszkodásunk, hovatartozásunk. Mert az ilyenek maguk mellé tudják vonzani az embereket és önös érdeküket el tudják érni. Jusson eszünkbe Pilátus kérdése: Kit bocsássak el: Jézust, vagy Barnabást? Ott is jelen voltak a papok személyében a hangadók, és láthatjuk, hogy a tömeget a maguk oldalára állították. És ott vannak ezek a hangadók a családjainkban, gyülekezeteinkben, egész társadalmunkban, akik a békét pillanat alatt szét tudják rombolni. Ha Timótheushoz hasonlóan őrködünk, vigyázunk az evangéliumra, és arra, hogy az meg is valósuljon az életünkben, akkor ki fogjuk tudni szűrni a Sátánnak eme próbálkozását.
De arról is szó van ebben az Igében, hogy bármilyen forró is legyen a talaj, mégis van valaki ebben az esetben, aki megmarad és kitart az apostol, de Isten mellett is. És ez örvendetes, mégpedig azért mert ebből tanulhatunk nagyon sokan. Ha baj van, ha hangoskodnak az Isten, az egyházi törvények, vagy elöljárók ellen, akkor nekünk nem kell feltétlenül hozzájuk csatlakozzunk, hanem megmaradhatunk Istent követőknek, szolgáknak, hűségeseknek.
Megéri ellent mondani a hangoskodó, kiközösítő tömegnek? Az utolsó vers felelete az, hogy IGEN. Pál Isten irgalmát kéri Onesiforusra és az ő háza népére. Nekünk meg arra kell gondoljunk, hogy a mi életünkért meg Jézus Krisztus lesz az, aki Isten irgalmáért fog esedezni. Éljünk, viselkedjünk úgy, hogy ezt meg megérdemeljük.