„Gondot viselj magadról és a tudományról, maradj meg azokban, mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat.” 1Tim 4,16
Pál apostol a pásztori szolgálat egyik nagy hibalehetőségére hívja fel Timótheus, de rajta keresztül a mindenkori pásztorok figyelmét. Két olyan dologról beszél, amelyet bizony, nagyon sokszor elhanyagolunk: önmagunkat és a tudományt.
Hisz oly szerteágazó a szolgálat: az egyes embertől, a gyülekezet egészén át a mindennapi adminisztrációig. Amikor hazaérsz, a házastársad időt kér, a gyermeked játszani szeretne, a ház körüli teendők rád várnak. Mérei Ferenc pszichológus mondta egyik tanítványáról, amikor arról faggatták, miért dolgoztatja annyit: Hagyd csak, ő olyan, mint egy teve, étlen-szomjan dolgozik, ő ilyen, ő egy protestáns. De valóban csak ennyit jelentene a protestantizmus, a munkához való hozzáállásban nyújtott maximumot?
Viselj gondot magadról és a tudományról. Jó ez a sorrend. Mert hamarabb fordulunk a tudomány felé, mint önmagunkba. Pedig nem hanyagolhatom el magamat sem, úgy, ahogyan a tudományt sem dobhatom a sarokba.
Így marad meg gyülekezetnek a pásztor, pásztornak a gyülekezet. Érezzük, a pásztor nélküli nyáj és a nyáj nélküli pásztor képe elszomorító. Tanuljunk, hát meg gondot viselni, hogy másokra is vigyázni tudjunk.
Varga Botond,
Szatmár-Németi