Kezdőlap / Napi Ige / 2011 július 28.

2011 július 28.

János 9,24-34„Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való.” 29.v.

A Bibliát olvasó emberben talán már megfogalmazódott az a megállapítás, hogy azok, akik igazán közel állhattak volna Jézushoz, és ismerhették volna Őt, és általa az Atyát, azok az emberek ezt az óriási nagy lehetőséget eljátszották. Olvasva a mai bibliai szakaszt bennem ez a fő gondolat fogalmazódott meg. Ehhez kapcsolódóan három dolgot szeretnék az olvasókkal megosztani.

Egyfelől azt, hogy a farizeusok a lelki, szellemi terror eszközével igyekeznek erre az emberre hatni. Megesketik, hogy álljon az igazság oldalára, ami természetesen nem lehet más, mint az, hogy egyetért az ő véleményükkel, amely Jézust elmarasztalja. Meg vannak arról győződve, hogy egyedül ők vannak a helyes ismeret birtokában. Mivel a szombattörvényt megszegte Jézus, ezért hát bűnös: ki van zárva, hogy egy bűnösnek legyen hatalma ahhoz, hogy csodát tegyen. Olyan gyakran mi is így akarunk hatni a mellettünk élőkre. Mi tudjuk csak igazán, hogy milyen az élet, más ehhez nem ért.

Másodszor a meggyógyult ember felelete rendkívül ügyes. Ő nem ismeri pontosan a törvényeket, és nem is látja talán azok összefüggéseit (Jézus „bűnösségével” kapcsolatban) egyet azonban tud, és ez számára döntő dolog, a legfontosabb ismeret: „vak voltam és most látok”. Saját életében tapasztalja meg azt, hogy mit jelent a Jézussal való találkozás. Nagyon sok dologra ki lehetne térni ezzel kapcsolatban, de egy kérdésre próbáljunk meg a mai nap válaszolni: Hogyan látok? – Jézus szemével, vagy a világéval?

Végezetül a farizeusok elutasítására figyeljünk oda. A meggyógyult azt kérdi, ti is a tanítványai akartok lenni? Nem – válaszolják, mert mi Mózesnek a tanítványai vagyunk, és tudjuk róla, hogy beszélt Istennel. Nem is éltek ők még akkor. Csak hallhattak erről. Jézus pedig ott előttük, a saját érzékszerveik előtt teszi a csodákat, megtapasztalhatják azokat és ezek ellenére nem hiszik, hogy az Atyától jött, és az Ő szavát szólja. Elhiszem inkább az emberi visszaemlékezéseket, de nem hiszek Krisztus szavának! Ha ezt az irányt követjük, akkor vakok maradunk, és nem látjuk majd meg a mennyei áldást. Ezért próbáljunk meg mindig minden lehetőséget megragadni, hogy megismerjük Őt, és általa az Atyát. Ámen

 

Szóljon hozzá