Kezdőlap / Napi Ige / 2011 április 21.

2011 április 21.

„Az Úr az én pásztorom: nem szűkölködöm. Füves legelőkőn nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” 23 Zsoltár 1-2 v.

Valahányszor egy filmet nézünk meg, és abban a filmben egy temetésről is szó van, akkor a temetést végző lelkész ajkáról mindig ez az ige hangzik el. A világ ezt a zsoltárrészletet jól ismeri, és úgy gondolom, hogy mi is. Az ókori világban pásztornak is nevezték még a fejedelmet, a királyt. Istent is ezzel illeti Dávid. Gondoljunk arra, hogy „pásztorként” tűz és felhőoszlopban ment elől negyven éven keresztül, vagy arra is, hogy Isten Izrael életében úgy volt jelent mi, Aki nyájára szüntelenül vigyáz. Az Újszövetségben Jézus Krisztus, a Jó Pásztor által, ez a vezetés minden emberre kiterjedt.

Mit is tesz a pásztor? Vezeti a nyáját. Nem hátulról kiálltja a vezényszavakat, hogy most erre, meg arra kell menni, hanem ő megy elől, és mutatja az utat. Mutatja az utat a füves legelők felé, a halál árnyékának völgyéből kivezető utat, megvendégel, megvéd az ellenség elől. Mindezeket nemcsak a testi, hanem a lelki életünkről is elmondhatjuk. Mutatja az utat Isten hajlékába, hogy ott lelkileg táplálkozzunk, a gyászban vigasztalást nyerjünk, felhívja a figyelmünket a reánk leselkedő Sátánra.

Mennyire kiváltságos helyzetben van az az ember, aki hisz abban, hogy a Jó Pásztor érte szenvedett, halt meg, és támadt fel, mint az, aki csak ezt a kegyelmet szokásnak, vagy babonának tekinti. Jézus mindig elől ment, és a tömeg követte. Előre ment, hogy a poklok kínját nekünk ne kelljen elszenvedni, és előre ment, hogy olyan „füves legelőt”, mennyországot készítsen elő, ahol nekünk is helyünk van.

Amikor nagyhéten, bűnbánati istentiszteleteken veszünk részt, a bűneink elmondása és a sok kérés mellett adjunk hálát azért is, hogy nekünk ilyen csodálatos pásztorunk van: aki értem, és szeretteimért is vállalta a halált, a kínt. Áldott Húsvétot kívánok minden kedves olvasónak.

Kovács Mátyás Péter lkp.

 

Szóljon hozzá