Boldog bűnbánat

Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek. A ti szelídlelkűségetek Ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel. (Fil 4, 4-5)

Nagyon furcsa Ige ez így bűnbánati héten. A keresztyén emberek ahhoz vannak szokva úrvacsoraosztást megelőző héten, hogy szomorkodva, bánkódva, lesütött fejjel jönnek el ide a templomba. És akkor most, amikor mindenki azt gondolja, hogy bánkódnia kellene, hogy búsnak kellene, hogy legyen, akkor Isten arra szólít fel minket, hogy örüljünk.

Az öröm a keresztyén élet jellemzője. Ezt mi el szoktuk felejteni. A Bibliában, különösen itt a Filippi levélben, de nem csak, rengeteg helyen van arról szó, hogy az öröm és a Krisztusban való hit egymáshoz tartoznak, mégis olyan ritkán lehet ezt látni.

Egy régi-régi történet szerint egy nyári strandon, ha már a holnapi prédikáció címe az, hogy: Közel van nyár, az emberek között végigment egy kis csacsi. Egy olyan szamár, amelyre a gyermekeknek szabad felülniük. Az egyik gyermek ránézett erre a szamárra és ezt mondta az édesanyának: Ugye ez a szamár egy keresztyén szamár? Miért? – kérdezte az édesanyja. Mert olyan búsan lógatja a fejét – válaszolta a kisfiú. Nem jó az, hogy ha sokan még mindig azt gondolják, hogy a hivő élet ilyen fejlógató, örömtelen, szabályokba-tilalmakba merevedett életforma.

Remélem, hogy nem tartjátok dicsekedésnek, több alkalmam volt szolgálni már az otthoni gyülekezetemben, Szatmáron és olyan jól esett, hogy egy páran úgy szólítanak otthon, hogy a mosolygós tiszteletes úr. Kiről sugározzon az öröm, ha nem a keresztyén emberről, kin látszódjon a boldogság, ha nem az evangéliumot, az örömhírt az életével is hirdető teológuson vagy Krisztust kővetőn.

“Örüljetek!” – mondja Isten Igéje. És ez olyan furcsán hangzik! Mintha katonai parancsszó volna. Hát lehet ezt parancsszóra tenni? Ha azt mondják: jobbra át, vagy balra át, vagy vigyázz, vagy pihenj! Ezt lehet! De ha elhangzik a kommandó: örülj! Ez így nem, mégsem mehet! Az öröm valahol bent, mélyen van, azt nem lehet csinálni, az úgy születik a szívben. Jókedvet lehet előidézni, nevettetni lehet, működik is a világban egy egész szórakoztató ipar, amelyik szinte gyártja a jókedvet, a vidámságot, – de örömet gyártani nem lehet. Az öröm az ember legmélyebb alaphangulatához tartozik, ezt pedig nem tudjuk még magunk sem irányítani, még kevésbé tudja más bennünk dirigálni. Ezért olyan különös ez a felhívás: Örüljetek!

De még ennél is különösebb ebben a felhívásban az, hogy így folytatódik: “Mindenkor”. Így azután már egészen lehetetlen. Ha még csak arról volna szó, hogy örüljünk, amikor jól van dolgunk, amikor nincsen semmi bajunk: akkor még érthető volna egy ilyen felhívás. De hogyan mondhatjuk mi azt hogy örüljél egy beteg embernek, aki pl. az onkológián fekszik, vagy egy hajléktalannak, aki éppen a faggyal és az éhséggel küzd.

Lehetséges ez? Létezik ez? Nem arról van itt szó, hogy Pál apostol azért mondhat ilyet, mert nem ismeri eléggé az életet, az élet árnyékos oldalát? Talán olyan valaki írja ezt, aki jó kényelmes karosszékben ül, és közben megvan minde­ne, amit szeme-szája kíván? Bizony nem így van! Hanem amikor Pál arra buzdít, hogy minden helyzetben örüljünk, akkor ő éppen börtönben ül. A legkevésbé ör­vendetes helyzetben. Halálos ítélet árnyékával a feje felett. Innét írja Filippibe, hogy: Örüljetek mindenkor. Nem azt, hogy baj van atyámfiai, nagy baj, nem panaszkodik, ahogy általában mi szoktunk, hanem azt írja, hogy örüljetek mindenkor!

Íme valóban van olyan öröm, amit a pokolnak akármilyen tüze sem tud elégetni, elhamvasztani. Tehát van olyan, hogy “mindenkor”! Igen: lehet mindenkor, a siralmas helyzetben is örülni! De ennek van egy titka, mégpedig az az egy szó, amiről eddig nem beszéltem: az Úrban! “Örüljetek az Úrban mindenkor!” -, így hangzik szó szerint a felhívás. Talán így is mondhatnám: Örvendjetek mindabban, amit az Úrban, azaz Jézus Krisztusban adott az Isten.

Mit adott nekünk Isten Jézusban? Először is bűnbocsánatot. A bűneink azok, amelyek a legjobban fenyegetnek, amelyek a legnagyobb veszedelmet jelentik számunkra. Nem egy esetleges betegség, sem nem az emberek rossz indulata, vagy valamiféle anyagi veszteség, vagy akár gyászeset, hanem a bűneim. Ha bűnbocsánat nélkül kellene meghalnom és Isten ítélőszéke elé állnom! Ez volna a legnagyobb veszedelem, a legborzasztóbb szomorúság, a leg kétségbe ejtőbb tragédia. Ezért mondom, hogy a legnagyobb ajándéka Istennek Jézusban, az Úrban: a bűnbocsánat! Ezért van az, hogy amikor valaki azt megkapja, erről meggyőződik: akár egészséges, akár beteg, akár gazdag, akár szegény, akár szabad, akár fogoly, tehát akármilyen helyzetben és állapotban van: örül, kimondhatatlan örömet érez a szíve mélyén! Valami olyan mennyei örömet, ami besugározza a legmostohább helyeztet is!

És hogyha már van okunk örvendezni, van lehetőségünk kegyelmet kapott embereknek lennünk, akkor legyünk mi is könyörületesek másokkal. Isten kész megbocsátani nekünk rajtunk a sor, hogy a mi szelídlelkűségünk ismert legyen minden ember előtt.  Ugyanis, amit itt a Károli-fordítás szelídnek fordít, az azt is jelenti, hogy nagyvonalú, engedékeny, könyörületes, barátságos, jóindulatú.

Nagyvonalú, engedékeny. Az adós szolgáról szóló példázat jutott eszembe erről, ahol arról van szó, hogy a mi Mennyei Gazdánk hajlandó a mi adóságunkat elengedni, mi pedig hajlamosak vagyunk ezt a nagyvonalúságot elfelejteni, és mindjárt az első embertársunktól követeljük azt, ami nekünk jár. Nekünk jogunk van megkapni azt a szeretetet, amit mi adunk másnak, nekünk jogunk van megkapni a tiszteletet, mert mi is megadtuk másnak és még sorolhatnám tovább, hogy nekünk mihez van jogunk. Hogyha Isten kezdené el itt sorolni nekünk, hogy neki mihez van joga, azt hiszem, hogy mi nagyon pórul járnánk. Örömöt, boldogságot kaptunk Istentől. Ne rekedjen meg nálunk. Adjuk tovább!

Így fejeződik be a mai Igénk, hogy: az Úr közel. És ez itt nem fenyegetés akar lenni, hanem éppen ellenkezőleg: Bátorítás. Közel van az Úr, közel van az Ő visszajövetele, de ugyanakkor azt is mondta, hogy Ő mindig velünk van, tehát közel van most is. Itt van Isten köztünk, énekeltük istentiszteletünk elején és hiszem, hogy nem félve énekeltük, hanem boldog felismeréssel.

Örüljetek az Úrban mindenkor, az Úr közel, a ti szelídlelkűségetek nagylelkűségetek ismert legyen minden ember előtt, az Úr közel.

Ismét mondom nektek, örüljetek Mert nemcsak bűnbocsánatot kapunk Jézus Krisztusban, hanem útitársat, barátot, Aki mindenüvé velünk jön. Életünknek olyan isteni Urát, Aki szüntelenül tanácsol, vezet, segít, megáld.. Akinek Jézus Krisztus van ott az élete középpontjában: az mindig tud örülni valaminek, az mindig talál okot arra, hogy örüljön.

Hallottuk a héten, hogy Istennek terve van velünk, velünk van, segít nekünk, hogy az Ő akaratához igazodjunk. A tegnap imádkozásra szólított fel, most pedig arra, hogy örüljünk.

Merjetek örvendezni, a keresztyén egyház örömöt hirdető egyház! Merjetek mosolyogni, nem kell a templomban lesütött fejjel ülnünk, azért mert azt úgy illik! Merjetek boldogok lenni az Úrban mindenkor, még bűnbánati héten is, mégpedig azért, mert az Úr közel van hozzánk és mert most is a bocsánatot kínálja. Nekünk ezt csak el kell fogadni, örömmel.

Ezt az örömöt Ő adja. Így kíván nekünk Isten a mai napon BOLDOG BÜNBÁNATOT! ÁMEN!

Rácz Ervin-Lajos, erdődi lelkipásztor