Minden nap ajándék

Lekció: Prédikátor 3. 1-14                                                                   Máthé Róbert

Textus: Zsolt 90. 12                                                              Patóháza 2010. November. 14.

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”

Képzeljük el, hogy egy bank ügynöke megkeres, és azt közli veled, hogy egy érdekes nyereményjáték keretein belül a bank egy különleges ajándékkal lep meg. Nyit a nevedre egy számlát, amelyre minden reggel átutalnak 86 400 lejt, amit a nap folyamán el kell költened. Szabadon rendelkezhetsz a pénzzel, arra költöd, amire akarod. A játéknak csak két szabálya van.

Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled, csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára, vagy félretenni a későbbi nehezebb időkre, csak elkölteni lehet. Amit nem költöttél el, visszaveszik. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 lejjel. Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 lejt, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a számládat este, amikor lefekvéshez készülsz, lenullázzák.

A második szabály, hogy a bank minden előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a játéknak, akármelyik pillanatban közölheti, hogy a számlát lezárják, és a játéknak nincs többé folytatása.

A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben, hiszen sok pénzről van szó. Talán el sem tudjuk képzelni, hogy mire költenénk, hiszen lehetetlennek is tűnhet minden nap ennyi pénzt elkölteni. Vajon hogy tudnánk gazdálkodni egy ilyen lehetőséggel? Elköltenéd, az utolsó fillérig? Önmagadra csupán? Azokra is, akiket szeretsz, családodra, barátaidra, rokonaidra, esetleg idegenekre is?

Bármennyire is hihetetlennek hangzik, ez a játék létezik  az életedben. Isten születésed pillanatában megnyitotta életed számláját, melyre, mint egy mennyei bankigazgató átutal neked naponként 86 400 másodpercet, pillanatot. 86400 másodperc nem több nem kevesebb, mint 24 óra, amit naponként ajándékba kapsz Istentől. Az említett játékszabályok is szigorúan érvényesek, hiszen a fel nem használt, vagy eltékozolt pillanatokat nem viheted át a következő napra, és az életünk is bármikor véget érhet.

Nagyon fontos tehát, hogy teljes emberi életünket, a mindennapjainkat úgy értékeljük, ahogy a felolvasott Ige is mondja: „taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”.

I.

Életünk minden pillanata ajándék. Az időnek értéke van. Ugyan közülünk senki sem keres másodpercenként egy lejt, mégis Sokkal nagyobb ajándék ez, mintha egy valós bankszámlára utalnák az említett összeget lejben, vagy bármilyen más pénznemben. Az elveszített pénzt vissza lehet szerezni. Az embert érhetik anyagi károk, csődhelyzetek, de minden veszteség pótolható. Az embernek megdögölhet a jószága, de vehet vagy nevelhet másikat. Leéghet vagy összedőlhet a háza, azt is újjá lehet építeni. De az elvesztett időt nem lehet visszaszerezni. Nem kaphatod vissza a megállóban vagy a vonaton töltött óráidat, melyeket évtizedeken keresztül naponként elveszítettél, amikor a munkahelyedre ingáztál. Nem adhatod vissza a családodnak azt az időt, amit nem rájuk szántál, hanem a kocsmában töltöttél el. Nem kaphatod vissza a gyermekkorod, sem az ifjúságod. Nem mehetsz vissza az időbe, hogy helyrehozd a hibáidat, vagy megváltoztasd életed. Azért ilyen értékes az idő, a mindennapjaid, mert visszaszerezhetetlenek. Hogy az Igét megértsük, tudnunk kell, hogy az időnek pénzben mérhetetlen értéke van.

Egy bölcs ember egyszer így tanított az idő értékéről: ha tudni szeretnéd mennyit ér egy esztendő, kérdezd meg a halálos beteget, akivel közölte az orvos, hogy egy éve van még hátra. Mennyit ér egy hónap? Kérdezd meg az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra és naponként az inkubátor mellett imádkozik, várva, hogy mikor viheti már végre haza gyermekét egészségben. Mennyit ér egy hét? Kérdezd meg a munkást, vagy a bányászt, aki alig várja, hogy elteljen és hazamenjen a családjához. Mennyit ér egy óra? Kérdezd a klausztrofóbiást, aki beszorult a liftbe. Mennyit ér egy másodperc? Kérdezd azt az embert, aki túlélt egy balesetet és ennyin múlt az élete. Talán el sem gondolkodtál rajta, de még egy másodperc töredékének is értéke van. Kérdezd csak meg a sportolót, aki ezüstérmet kapott az olimpián, pedig ő egész életében azért edzett, hogy aranyérmet nyerjen, de egy tizedmásodpercen múlott, hogy csak ezüstérmet kapott.

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert az idő senkire sem vár. A tegnap történelem. A holnap rejtelem. A ma viszont ajándék.

Mivel az idő ilyen értékes, tudnunk kell a zsoltárossal együtt kérni Istentől „taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk,”

II.

Nagyon sokszor panaszkodunk egymásnak arról, hogy semmire sincs időnk, rohanással telnek a mindennapjaink, felgyűlnek a befejezetlen dolgaink. Közben belátjuk, hogy rengeteg fölösleges dologra is időt szakítunk, s ennek az az ára, hogy nem marad elég időnk az igazán fontosakra. Taníts úgy számlálni napjainkat, olvassuk az Igében, vagyis a helyes időbeosztásunkat is Krisztustól tanulhatjuk meg. A hívő ember az Igéből láthatja meg, hogy ebben a rohanó világban mi az, ami igazán fontos és mi az, amire nem érdemes időt tékozolni.

III.

Isten Igéje fényében kell tehát időnket beosztanunk, számba vennünk az Ige szavaival fogalmazva: számlálni napjainkat. Elengedhetetlenül ismernünk kell a Biblia tanítását az ember életének idejéről.

A Biblia hangsúlyozza, hogy amíg Isten uralkodik az idő fölött, addig az emberi életnek megvannak az időbeli korlátjai. Életünknek van kezdete és van vége. A kettő közötti időintervallum pedig a 90. Zsoltár szerint hetven-nyolcvan esztendő.

Arról is beszél a Biblia, hogy a rendelkezésünkre bocsátott idő rövid és hamar eltelik. Az emberi élet olyan, mint a fű, amely Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad (zsolt. 90.6)

Nagyon fontos kérdése az a emberi életednek, hogy az Istentől ajándékba kapott idődet, életedet, mindennapjaidat hogyan éled meg, hogyan töltöd el. Amikor a Biblia időről beszél, mindig az kerül előtérbe, hogy az illető időben mi történik. Nem az a legfontosabb, hogy mikor kezdődött, hogy mikor ér véget, meddig tart valami, hanem maga a történés, ami az időt kitölti. Az életedben is ez a legfontosabb kedves testvérem. Nem döntheted el, hogy mikor kezdődjön az életed, hogy meddig tartson, de felelős vagy azért, hogy a naponkénti ajándékkal a 86 400 pillanattal hogyan sáfárkodsz. Részben rajtad múlik, hogy a mindennapjaid áldássá válnak magad és mások számára, vagy pedig teherré, esetleg átokká.

IV.

Ugye milyen nagy felelősségről beszél az Ige. Szinte félni kezdünk a súlyától. Nem véletlenül kéri a zsoltáros a bölcs szívet Istentől. Mert emberi életed, mindennapjaid csak akkor lehetnek igazán tartalmasak, ha a Szentlélek irányítását követed. Csak így juthatsz az Ige megfogalmazása szerint bölcs szívhez. De vajon mit is jelent ez a bölcs szív? Ki a bölcs ember? A Szentírás sok helyen beszél a bölcsességről. Az Ószövetségnek külön bölcsességirodalma van. A Szentírás viszont nem a világ értelmezése szerinti bölcsességet hirdeti. Nem a száraz tudományt, vagy a zseniális lángelmét nevezi bölcsességnek, hanem sokkal inkább a gyakorlati érzéket és az Isten törvénye szerinti erkölcsöt.

A Biblia szerint a bölcsességnek kezdete az Úr Istennek félelme. A bölcsesség útján az első lépés az istenfélelem. Ez a szép Ige tehát arra int, hogy akkor juthatsz bölcs szívhez, ha a mindennapjaidból nem hiányzik az istenfélelem. Ne csak vasárnap vagy ünnepekkor légy istenfélő, hanem a mindennapi életed is az istenfélelem jellemezze. Ez az első lépés az igazi bölcsesség útján.

Jézus Krisztus bölcsnek nevezi azt az embert, aki kősziklára építette a házát szemben a bolonddal, aki fövényre épített. Amikor esett az eső és fújt a szél és jött az árvíz a kősziklára épített ház szilárdan állott, mert jó alap tartotta. Tudjuk, hogy a példázatban a kőszikla Krisztust a ház pedig az emberi életünket jelenti. Te kire építed a mindennapjaidat? Nagyon fontos ez a kérdés, mert mindennapjainkban is ott az eső, a szélvihar az árvíz, vagyis megpróbáltatásaink, akadályaink, lelki mélységeink. Ha a világ kínálta fövényes talajokra alapozod életed, előbb utóbb összeroskadsz, és csalódott leszel. Isten azt akarja, hogy légy bölcs. Alapozd életed Krisztusra, aki veled lesz és megtart a nehézségeidben is.

Adventi időszakhoz közeledve hadd említsek egy másik példázatot a tíz szűzről szólót, akik közül öt bolond volt öt pedig eszes, vagyis bölcs. Bölcsességük abban látszik, hogy üdvösségüket nem bízzák a véletlenre, gondoskodnak arról, hogy lámpáik ki ne aludjanak. A példázat értelme szerint vigyáznod kell, hogy szíved lámpásában nehogy kialudjon hited lángja. Ehhez gondoskodnod kell, arról hogy lelki edényeidben mindig legyen olajad, Krisztusi erőd. Ugye milyen jó a hétköznapokban erejét vesztő életünket az istentiszteleti órákban ismét feltölteni új hittel és reménységgel. Mennyi ember panaszkodik, hogy tehernek érzi a mindennapokat, rohanással telik az élete reggeltől estig, amikor pedig fáradtan haza megy, nem marad már türelme a családjához. Ha az így panaszkodó embereket megkérdezzük, hogy mikor voltak utoljára templomban imádkozni, úrvacsorázni, azt válaszolják, hogy nagyon rég nem keresték meg Istent, mert elfoglaltak és a vasárnapjaik is rohanással telnek. Az Ige úgy akar bölcs szívhez juttatni, hogy biztat, menj, kérj Krisztustól hitet, erőt rendszeresen és akkor lesz mindig olajad, hogy világítson szíved mécsese, és fényénél meglásd minden nap ajándék, még a legnehezebbek, a legzsúfoltabbak is.

A prédikátor tanítása szerint bölcs ember, aki mindent a maga rendelt idejében végez el. Engedelmeskednünk kell a mindennek rendelt időt szabó isteni bölcsességnek. Nem mondhatja például egy huszonéves, hogy nyugdíjba szeretne menni, sem egy nyolcvanéves ember, hogy gyermeket szeretne vállalni, mert mindennek rendelt ideje van.

Rendelt ideje van az igehallgatásnak és a megtérésnek a Krisztus melletti döntésnek is. Ezt nevezzük kegyelmi időnek. Amíg élsz tart az életedben a kegyelmi idő. Krisztus megannyi lehetőséget kínál, hogy a bűnbocsánatot és az örök életet elfogadd. A kegyelmi idő akár évtizedekig is tarthat az ember életében. Mégsem mondhatjuk, hogy hosszú, még ráérek Krisztus mellett dönteni, mert nem tudhatjuk, hogy mikor ér véget. A kegyelmi időnek ismerhetjük a kezdetét, tudhatjuk, hogy még tart, de titok, hogy mikor jár le, és utána már elkéstél a döntéssel. A bölcs szívvel élő ember az Isten országa ügyét sohasem halasztja el, ha kell áron is megveszi az alkalmat, hogy az Igében Krisztussal találkozzon, és ha Isten úgy rendeli az Ige hirdetésével, továbbításával is előáll alkalmas és alkalmatlan időben, mert még tart a kegyelmi idő és ki kell használni minden pillanatát. Egy nyugdíjas sofőr mondta el, hogy pályája során több mint egy millió kilométert vezetett. Sokszor került olyan helyzetbe, hogy pillanatok töredékei alatt azonnal kellett döntenie. Jobbra vagy balra rántom a kormányt, fékezek, vagy gyorsulok ezeket a döntéseket nagyon hamar kellett meghozni, mert sokszor emberi életek múltak rajta. A kegyelmi időben meghozott döntéseink is ilyenek. Nem lehet késleltetni, és az örök életed múlhat rajta. A bölcs ember kihasználja a rendelkezésére álló időt, és Krisztus mellett, az élet mellett dönt. Ezt jelenti úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

V.

A Krisztus mellett döntő ember érti meg igazán, hogy minden napunk ajándékba kapott 86 400 pillanat, még a szürke hétköznapjaink is. Nemrég olvastam egy érdekes történetet: egy ember elment a bölcs álomfejtőhöz, hogy magyarázza meg különös álmának a jelentését. Azt álmodtam, meséli a bölcsnek, hogy reggel munkába indultam, rosszkedvűen és unottan, mint általában. Az udvarom a házam tájéka olyan volt, mint a valóságban. Miután kiléptem a kapun és elindultam a járdán előttem hevert egy szürke kő. Belerúgtam, mire az elrepedt és a belsejéből kipattant egy gyémánt. Elszaladtam vele egy barátomhoz, aki ért a drágakövekhez, ő is gyémántnak látta, de azt mondta, vigyem el az ékszerészhez, ő biztosan megállapítja. Észrevettem, hogy a járdám mellett az árokparton még sok ilyen szürke kő hever, összeszedtem mind, és rohantam az ékszerészhez. Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal, lelkesedett. Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet, izgalmamban el is felejtettem mondani neki, hogy a gyémánt is egy ilyennek a belsejében volt, és arra kértem vágja el őket, hátha ezekben is találunk valami értékeset. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, minden kőben volt valamilyen drágakő. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet? A szürke kövek a mindennapjaid, mondta a bölcs. Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinját, a reménység és a hit fénylő drágaköveit, és a többi kincset, mely bennük rejtőzhet. Mától kezdve soha nem beszélhetsz szürke hétköznapokról, hiszen láthatod, mi rejlik bennük!

Engedd be Krisztust az életedbe, hogy minden napod értékes ajándék lehessen, melyeket bölcs szívvel vehetsz át Istentől! Ámen!