Tisztelgő sorok Nagytiszteletű Sipos Béla 50 esztendős lelkipásztori szolgálatának emléke előtt

Éppen tíz esztendeje annak, hogy e nagykolcsi református gyülekezet nem mindennapi  eseménynek lehetett részese. Egy ritkaságszámba menő eseménynek, amikor az akkori lelkipásztorunk, néhai Sípos Béla szolgálatának 50 éves évfordulóját (1946-1996) ünnepelte kedves családja és gyülekezetünk körében.

Reá emlékezzünk most, e szent napon, mély tisztelettel és hálával idézve az ő szavait az Ige által: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól”.

Igen elvégezte! 50 éven keresztül pásztorolta nyáját, fáradhatatlanul magát nem kímélve. Mi magunk sokan, akik itt vagyunk, tehetünk bizonyságot arról, hogyan nevelt, tanított minket Isten útján járni, nem törődve a kor előljáróival és azok tilalmaival.

50 esztendőt átívelő munkássága során 318 konfirmandus ifjú állt meg templomunkban, őelőtte és az Isten színe előtt, hogy fogadalmat tegyenek Isten és a gyülekezet szolgálatára mindhalálig.

Nagyon sokan közölünk gyermekként az ő tanításain nőttünk fel, saját kezüleg írt vallásfüzetekkel látta el generációk egész sorát. Ének és vallásóráinkon búzgón rebegte ajkunk a feladot leckét:”Református magyar vagyok halálomig az maradok…”

Intett, védett, óvott a hamis tanításoktól, mindig a jó utat mutatta Isten szent parancsolatai által. Mi megmaradtunk református hitünkben, épültünk lelkiekben, gyülekezetünkben Isten és anyaszentegyházunk javára. Bibliánkat olvasva Pál apostol szavai jutnak az eszembe, akiazt mondotta híveinek:” Kérünk titeket atyámfiai,hogy becsüljétek azokat akik fáradoznak közöttetek az Úrban.” Mi is úgy éreztük, hogy becsülnünk kell azokat, akik érettünk fáradtak és fáradnak az Úrban.

A nagykolcsi református egyházközség minden tagja kivéve kicsinyeket, számtalan és elszakíthatatlan szállal kapcsolódik hűséges lelkipásztorához. Örökre szívünkbe vésődtek ünnepi prédikációi, melynek legelső soraiban szíve legmelegebb szeretetével köszöntötte híveit, kicsinyeket, nagyokat, jelenlévőket és elszármazottakat egyaránt.

Úgyanígy szívűnk legmélyebb tiszteletével és soha el nem múló hálával emlékezünk mindig reá, néhai lelkipásztorunkra Sípos Béla tiszteletes úrra, aki örökséget hagyott reánk, s amely méltó módon jellemzi őt.

Istennek hálát adva 50 éves szolgálatáért, fáradságáért, kiállásáért, szolgálja ezen emlékkő minden időben az ő emlékét, és buzdítsa a gyülekezet minden nemzedékét, kitartásra, hűségre és hitre! Álljon előttünk ez az Ige, melyet itt olvashatunk: „…aki hisz énbennem, ha meghal is él…” (Jn 11,25b).

Az emberi élet mulandó, de a hitben végzett munka még most is él és élni fog mindörökké. Ebben segítsen és áldjon meg mindnyájunkat az Isten!

Radványi Margit

tanitónő

Elhangzott Nagykolcson, 2006 július 30-án, az ünnepély keretében megkoszorúzott emlékkő mellett néhai Sípos Béla 50 éves szolgálatára emlékezve.