Mi van a szívedben? – Lk 6, 43-46

Textus: Lukács 6, 43-46

„Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?”

Jézus az írástudóktól és a farizeusoktól eltérően mindig az emberi lény mélységébe tekint. Nem az számít, ami kívül van, nem a címke, a csomagolás, a külső körülmények a fontosak, hanem az, hogy az ember szívében mi lakozik. Próbáljunk meg ma erre figyelni igénk alapján.

1. Először is azt szeretném kiemelni a mai Igéből, hogy vannak jó és rossz fák, illetve reánk vonatkoztatva ezt, vannak jó és rossz emberek, akik a saját gyümölcseiket termik meg. Jók és rosszak! Az írástudók és a farizeusok mindig keresték azt a pillanatot, amikor Jézust valamilyen módon meg tudják fogni. A fejezet elején azt figyelték, hogy Jézus szombaton gyógyít-e vagy sem? Ők nagyon jól ismerték a törvényt, hogy a nyugalom napján semmit sem szabad tenni. Jézus azonban ezt a támadást kivédi azzal, hogy szabad e szombaton jót vagy rosszat tenni? A fejezet végén, alapigénkben újra előjön ez a kérdés, de már emberekre és nem cselekedetre vonatkoztatva, hogy vannak jók és rosszak. Jézus a természetből vesz egy egy képet: vannak jó fák, melyek jó gyümölcsöt teremnek, és vannak rosszak, melyek nem tudnak megfelelő gyümölcsöt teremni. Egyik jó, másik meg rossz.

a. Bizonyára hallottátok már azt, amikor egyik ember a másikról mond véleményt, hogy ő jó vagy rossz, amikor valakiről elmarasztaló véleményt hallunk, akkor megfogalmazódik bennünk az az érzés, hogy milyen jó, hogy mi nem vagyunk ilyenek! De vajon tényleg így van ez? Vajon bennünk nincsenek meg azok a tulajdonságok, érzések, viselkedési formák, mint abban a valakiben, akiről rosszat hallottunk? Egyáltalán: kire lehet azt mondani, hogy ő jó? Hadd álljon az Ige előttünk vezérfonalként:

Nagyon sok jelentése van a jó kifejezésnek és ebből csak néhányat hadd említsek meg.

Egyfelől jelenti azt, hogy erkölcsös. Mit jelent ez? Bizonyos szokásoknak, magatartási előírásoknak, cselekvési formáknak eleget tesz az ember. Izrael életében erkölcstelen cselekedetnek számított az, amikor bálványokat imádtak. Amikor nem Istent tisztelték, amikor kivetették és elvetették Őt életükből. Emlékezzünk csak vissza: Isten szövetséget kötött az ő népével. Hadd fogalmazzak így: házasságra lépet velük. Izrael ezt a házassági köteléket felszakította, és inkább tetszetősebbnek tartotta az erkölcstelenségég útján való járást. És tudjuk nagyon jól azt, hogy e miatt, hányszor került veszedelembe. Vagy jelenti azt, hogy nem paráználkodom. Nem csalom meg a hitvesemet, akinek hűséget fogadtam, nem mutogatom magamat. Az idősek szokták megbotránkozva kijelenteni: na nézzük meg, hogy járnak a fiatalok, hogyan öltözködnek, hogy majdnem mindenük kilátszik. Vagy még jelenti azt is, hogy az állam, amelyben élünk erkölcsös kell/kellene legyen. Ha törvényeket alkotott, akkor azokat tartsa is be, és mindenkivel egyformán cselekedjen.

Márk evangéliumában van egy történet: a gazdag ifjú oda ment Jézushoz, és így szólítja meg: „Jó Mester!” Jézus így válaszol: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy az Isten.” Igen erkölcsileg Ő tökéletes. Ő tudja mindannyiunknak a mércét felállítani, de Ő nemcsak felállítja, hanem segít is abban, hogy azt elérjük. Legyünk erkölcs szempontjából jók.

Másfelől a jó jelent: emberi magatartást. Jelenti azt, hogy jóságos. Hány ilyen embert ismerhetünk: megy teszi a dolgát, nem kell mondani neki, hogy mit tegyen, mert észreveszi, hogy hol kell segíteni, nem várja azt, hogy kérleljék, sőt sokkal többet is tesz, mint amire a rászorult számított. Ez egy kegyelmi ajándék, amit meg kell őrizni. Aki jóságos, az könnyebben tud áldozatot hozni másokért. Vagy van egy ilyen jelentése is, hogy hasznos. Milyen nagy öröm tölti be a mi szívünket az, amikor azt mondja valaki nekünk, hogy nélküled ez nem sikerült volna. Ha nem lettél volna itt, akkor az erőm felett lévő dolgokat nem tudtam volna véghezvinni. Vagy milyen jó volt, hogy egy jót beszélgettünk, mert ez hasznomra vált, megnyugodtam, jobban és tisztábban látom a dolgokat. És mennyi áldás van abban, amikor ezt a hasznos oldalunkat Isten dicséri meg: más ember jó szavával, egy igehirdetés rendjén lelkünk és szívünk megnyugtatásával, vigasztalásával, a bajból való felemelés által.

És mi nagyon jól tudjuk, hogy az emberiség számára ki mutatta meg a jóság és a hasznosság legszebb példáját: a Jó Pásztor. Hiszen Ő hozta a legnagyobb áldozatot szeretete és jósága által, Ő volt az, aki hasznukra volt tanítás, vezetés szempontjából. Ő volt az, aki a Hegyi Beszédben egy mércét állított fel nekünk. Próbáljunk meg ehhez igazodni, mert ezáltal is jókká vagy jobbakká válhatunk.

b. Másfelől Igénk arról is szól, hogy vannak rossz fák is! Hogyan tudjuk felismerni azt, hogy valakiben rossz lelkület uralkodott el? Fiam nagyon könnyedén megtudja ezt különböztetni: amikor valamit tesz, amit nem szabadna, és rászólunk, hogy ne tedd, és az ellenkezik az ő akaratával, és azt mondja te rossz vagy, mert nem engeded, hogy ezt és ezt tegyem. Igen gyermeki vélemény, de nagy igazság van benne. Vajon mi nem az alapján döntjük el, hogy ki a jó vagy rossz ember, mint gyermekink? Ha valami nem úgy történik, ahogyan én azt elképzelem, akkor te rossz vagy. Ha nem azt hallom, amit szeretnék hallani, akkor megint csak rossz vagy. Igen ez így van: mindent, de mindent az alapján skatulyázunk be, hogy nekem megfelel-e, jó-e az a dolog, amit te teszel. Ha nem akkor rossz vagy.

Pedig Jézus ez a példázat előtt azt mondja az írástudóknak és a farizeusoknak, hogy miért szóljátok meg a másikat? Miért veszitek észre a másik ember szemében a szálkát, holott a te szemedben ott van a gerenda? Sőt! – egyáltalán nem is elégszünk meg ezzel, hogy közhírré tesszük, hanem még örülünk is annak, hogy kiderült róla, hogy ő rossz, vagy rosszabb, mint mi. Eltávolodunk tőle, másokat is eltávolítunk tőle, és sajnos nagyon sokszor nem is segítünk nekik abban, hogy kikerüljenek ebből az állapotból.

Emberi szemszögből így lehet jellemezni azt, hogy a rossz. Na de Istennek mi a véleménye erről?

Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levelében fel van sorolva, mi Isten szerint a rossz: „Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.” Vagy gondoljunk arra, hogy mit mond Pál apostol arról, hogy melyek a test cselekedetei. Ott is ehhez hasonlók vannak megnevezve.

Igaz látjuk, hogy ez más. Isten másképpen néz bennünket. A mi rosszaságunk akkor kezdődött, amikor egy egyszerűnek tűnő parancsot nem tudtunk betartani: ne egyetek annak a fának a gyümölcseiről. Másképpen tettünk, és bármennyire szomorúsággal is tölti el szívünket, az előbb felsoroltakból valamelyik illik ránk.

Isten az embert a jó cselekvésére teremtette. De valami történt: bejött az életünkbe a bűn, és már nem tudunk úgy élni, ahogy azt Ő elvárja tőlünk. Aztán adta a Jó Pásztort, hogy jósága, hasznos tanítása, példái által szívünket a jóra irányítsa, és mindezek ellenére, ha mégis eltávolodunk tőle, ha a vele való házasságot felszakítjuk, szeretete által újra int, hogy a jókra és a gonoszokra is felhozza a napját. Teszi ezt mérhetetlen nagy szeretettel.

2. Másodszor úgy érzem, hogy ha nem válunk új emberekké ezek után, és nem így cselekszünk, akkor veszélybe kerülhet a mi életünk.

a. Mi történik abban az esetben, ha az életünk hosszú hosszú éveken keresztül nem termet jó gyümölcsöt? Az evangéliumban más helyen az van leírva, hogy az a fa, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják. És vannak ilyen figyelmeztető jelek, hogy ez be fog következni. Be fog az következni, hogy az életünk fája el lesz vetve. Lehet ez, egy tragédia: elvesztettem az egészségemet egy baleset során, ágyhoz, vagy tolókocsihoz vagyok kötve, nem tudok mozogni. Lehet ez a figyelmeztető jel valamilyen bukás, vagy csőd: befektettem ide vagy oda és nem jöttek be a számításaim. Vagy lehet, ez a jel sokkal fájdalmasabb, amikor valaki eltávozik, és marad utána az üres hely az asztalnál, marad a szívben egy nagy seb. Sokszor lehet azt tapasztalni, hogy az ilyen jelekre többeknek szüksége van, mert ezek után a fájuk a megfelelő táplálékot akarják felszívni magukba, rügyezni kezdenek és gyümölcsöt hoznak. Így volt ezzel az a férfi is, aki egész életében a gazdaságának gyarapításáért törekedett, aztán jel volt számára egy autóbaleset, amikor elvesztette családját. Összetörve, egyedül nem tudott felállni egész addig, amíg valaki fel nem kereste és elhívta templomba. Ott kapott valamit Istentől, és jó volt az neki, mert vigasztalta, melegítette az Ige a szívét. A vagyonát a templomhoz tartozó idősek otthonának ajánlotta fel, és ő ott gondozó lett. De kellett ez a jel, mert e nélkül nem tudott volna jó gyümölcsöt teremni.

Mi is kapunk ilyen jeleket, melyek figyelmeztetnek. De ne fordítsuk el a szívünket, ne makacsoljuk meg magunkat még jobban, hanem engedjük, hogy Isten Jézus segítsége által gyümölcsöt hozzon a mi fánkon.

b. Készülés közben feltevődött bennem az a kérdés: Mi lesz azokkal, akik eddig jó gyümölcsöt teremtek, de a termésben, a gyarapodásban leálltak valami miatt? Mert ez is meg szokott történni. Eddig minden rendben volt, és valami történt. Tudjátok testvéreim az előbb hallottak ellentétjéről is szó lehet. Azért nem terem már jó gyümölcsöt, mert kapott egy sebet, vagy kudarcot kellett megéljen, és megállt a növekedésben. Pedig a tápláló Ige továbbra is szólt, de ő már megundorodott tőle, mert bajba került és úgy érezte, hogy cserbenhagyta őt az Isten. Sajnos vannak ilyenek esetek is.

De mi történik az ilyen fejlődő életekkel? Kivágják, elpusztítják őket, vagy mihamarabb le kell őket írni? Nem! A Szentírásban van egy csodálatos történet: a gazda kiadja a parancsot, hogy a fügefát ki kell vágni, mert nem terem semmit. A szolga azt mondja még egy év haladékot adjunk neki: megkapálom újra, megtrágyázom és hátha beindul a termése. Igen esély, egy újabb lehetőség! Ezt kell megkapják azok, akik nem jó gyümölcsöt teremnek, vagy akik leálltak a gyümölcs termésben. Ezt pedig nem mi kell adjuk, mert ezt mi is csak kapjuk, Jézus által.

Legyünk türelmesek: mert valamikor jelt fog kapni az alkoholista szülő, a tékozló fiú, a hűtlen hitves, és életükbe bekövetkezik a jó és nem a gonosz gyümölcsöknek a megtermése.

Ennél a gondolatkörnél engedjétek meg, hogy még valamire felhívjam a figyelmeteket. Arról volt szó, hogy az életünk veszélybe kerül, ha rossz fákká válunk, vagy azok maradunk. Ha több fa van egy helyen, akkor azt mondjuk, hogy az egy erdő: tölgy, bükk, fenyő, akácerdő vagy valamilyen más fajta erdő. Azonban vannak olyan erdők is, amelyeket nem egy fajta fa alkot, hanem több. Más és más fajta. A világunk is ehhez hasonlít: több nemzet, több kultúra, több embertípus alkotja. Gyülekezetünkben is más és más testi és lelki tulajdonsággal rendelkező emberek élnek. Ez nagyon áldásos, mert megtapasztalhatjuk azt, hogy mit jelent egymás hite által épülni. De van benne egy óriási veszély is. Mégpedig az, amikor elnyomjuk egymást. Tudniillik az erdőben vannak magas és alacsonyabb fák. Az alacsonyabbak, kevesebb fényt kapnak, és ha még az a kevés is elvétetik tőle, akkor elpusztul. Ugyan így pusztulnak ki mellőlünk is nagyon sokan. Mert nem adunk nekik teret az életben maradáshoz, nem nyújtunk számukra elég lehetőséget a lélegzéshez.

Vagy megtörténik az, hogy a hasznos fákat kivágják, mert az jó valamire, fel lehet használni. Az erdőben pedig maradnak a selejtek. Reánk nézve pedig ez mit jelent? Nem lesz példakép, nem mutatja meg senki és sem azt, hogy hogyan kell és lehet élni? És milyen sok közösségben, családban ez az állapot uralkodott el. A gyermek csak a rosszat látja és éli meg, nem fejlődik, nem válik jóvá, és az idők folyamát élete elsorvad és kicsúszik a talaj a lába alól.

3. Utolsó gondolatként azt emelném még ki, hogy az Igénkbe az van leírva, hogy a tövis nem terem fügét, a szederindáról nem szednek szőlőt. Mit jelent ez? A nővények más gyümölcsöt nem hozhatnak, mint amilyen a fajuk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy amilyen a természeti adottságuk, amilyen a vérmérsékletük, olyan gyümölcsöt tudnak csak teremni. Változtatni ezen nem tudnak. Az ember azonban nem növény. Mindig van lehetősége arra, hogy módosítsa hajlamait, vagy gyökeresen megváltoztassa életét. Meg van adva a lehetőség. Ez rajtunk áll csak. Ha a növény gyümölcsein változtatni akarunk, akkor az elpusztul. Az embernél ez pont ellenkezőleg működik: ha rossz az élete, rossz gyümölcsöket hozz, és nem változtat azon, akkor fog elpusztulni.

„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! Ha nem mívelitek, amiket mondok?” Rajtunk áll, hogy megszólítsuk Őt. Ha ezt megtettük, és minden bizonnyal választ, vagy jeleket fogunk tőle kapni, akkor hallgassunk a tanácsára, irányítására, mert egy újabb lehetőséget, esélyt kaptunk, és nem tudhatjuk, hogy kapunk e még. Ámen

Kovács Mátyás Péter lelkipásztor