Karácsonyi hitvallás – 1Tim. 1,15

Textus: 1Tim. 1,15

„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.”

A karácsonyi ünnep kapuján kilépve Pál apostol hitvallása arra késztet, hogy mi se menjünk úgy tovább, hogy ne fogalmaznánk meg először magunknak és aztán másoknak is, mit jelent Krisztus földre jövetele.

Mi, akik most itt vagyunk, nem tartozunk azok közé, akik nem is tudják, miért ülnek ünnepet, sem azok csoportjába nem sorolhatnak bennünket, akik bár tudják, hogy Jézus születését ünnepeljük, de maga Krisztus marad ki az ünneplésükből.

Mi, akik ezen az ünnepen is, lelki szemeink előtt láttuk a jászolbölcsőt, Máriát, Józsefet, a pásztorokat és a bölcseket, és emlékeztünk Krisztus születésére, mint Isten szeretetének jelére, mi, akik megtapasztaltuk az életünk eseményeiben, hogy ez  a megszületett  Jézus Krisztus miként volt velünk örömben és bánatban, a szeretetben és a szeretetlenségben, az egészségben és a betegségben, a jó napokban és az ínséges, nehéz időkben, mi nem mehetünk úgy tovább, mint akik jól végeztük dolgunkat.

Hiszem, hogy az idei karácsonykor egy kicsit még közelebb kerültünk ahhoz Krisztushoz, aki a földre jött, hogy elvégezze az Atyától kapott feladatot, hogy minden ember számára elérhetővé tegye Isten ajándékát, a bűnbocsánatot és ez által az örök életet. Krisztus  világra jövetelének célja volt.

1. „Krisztus Jézus azért jött a világra” – mondja Pál. Ő tudja, hogy célja volt az Ő jövetelének. Nem csak megfogalmazza, a ma is sokak által általánosan ismert és használt karácsony meghatározást: Krisztus Jézus a világra jött, hanem tudja, hogy komoly célja volt ennek. Azért jött!!! Jézus Krisztus földi életét céltudatosan élte le. Soha nem felejtette el, hogy az Atya Isten neki milyen feladatott adott, semmi nem tudta eltántorítani ettől a feladattól. Ezt a céltudatos életet kell nekünk, keresztyéneknek, krisztushoz tartozó embereknek követnünk. A mi földre jövetelünknek is célja van, nekünk is adott Isten feladatot, amelyet el kell végeznünk. Nekünk nem kell a világot megváltanunk, hiszen ezt Jézus megtette, de erről a megváltásról bizonyságot tenni, azt nekünk kell. Krisztust követni és róla bizonyságot tenni, a családomban, a falumban, a baráti társaságomban nekem kell. Rólad el tudják-e mondani a tieid, hogy azért jöttél erre a világra, hogy Krisztusra, az örök életre mutató beszédeddel, cselekedeteiddel, példamutatásoddal elvégezd az Istentől kapott feladatodat?  Célja-e az életednek a Krisztus szolgálata? Nem szoktad ezt néha elfelejteni? El tudnak-e tántorítani ettől a feladattól?
2. “Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket”– tárja elénk a célját Krisztus földre jövetelének az apostol. Krisztus azért jött, hogy az ember Isten közelébe kerüljön, és hogy ebben a közelségben az ember megváltozzon. Azért jött, hogy jó pásztorként ebben a közelségben megtartson. Akik hallgatnak a jó Pásztor, Krisztus szavára és Őt követik, azok egyre közelebb kerülnek Istenhez, mígnem az Ő országában Vele lakoznak majd örökké (Jel. 21,3). Minden embernek adott a lehetőség, hogy Krisztust megtalálja, elfogadja és hogy hallgatva az Ő szavára, a jó Pásztor az örök életre vezérelje. Az Ő szelíd, terelgető, sokszor szeretetteljes szigorral hangzó szava az, amire minden embernek szüksége van, hogy ne tévedjen el, ne vesszen el. Az Isten adta az Ő egyszülött Fiát, hogy aki hisz Benne, el ne vesszen. Így szerette Isten e világot és benne az embert. Hiszed-e, hogy téged is szeret az Isten? Hiszed-e, hogy azért tanít, nevel, próbál jó irányba terelni szavával (még, ha szigorú is néha e szó), mert szeret? Tudsz-e a krisztusi szóra hallgatni? Tudsz-e minden körülmény ellenére csak ebben bízni?
3. „Akik közül első vagyok én”– kijelentésével vallja meg Pál, amit az életében megtapasztalt, Isten szeretetét. Jézus őt megszólította, magához hívta, hogy a jó irányba Vele haladjon. Nem az ő érdeme, hogy apostollá, Krisztus szolgájává, munkatársává vált, hanem az Istené, aki a bűnösök első helyéről a megkegyelmezettek első helyére helyezte, és ezzel bizonyította, hogy nincs elveszett ember Isten előtt. Pál tudja, hogy ez Isten csodája és szeretete, nem az Ő érdeme. Tudja, hogy ezért született Krisztus, hogy őt és minden embert Isten közelébe vezesse, és ott megtartsa. Ezzel a tudással, ismerettel, szívbéli bizodalommal lépünk-e ki ismét az ünnep kapuján? Sikerült-e Krisztusnak ezen az ünnepen az Ő szavával közelebb vinnie minket Istenhez és vajon sikerül-e az Ő szavában bízva meg is maradni Isten mellette, és egy céltudatos keresztyén életet élni? Ha igen, akkor Pál apostol mellé állva nekünk is vallanunk kell a ránk bízottak számára: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.”  Ámen
   

Simon Attila  lelkipásztor