Különösek ezek a vasárnap reggelek egy lelkipásztor számára. Azt mondják, hogy ez az a nap végre(!), amkor a pap dolgozik és a többiek egy kicsit pihenhetnek. Legalább ezen a napon dolgozzon! Nem?
Nos, az elmúlt vasárnap az ombodi lelkipásztor is a megszokott módon készült az istentiszteletre. Megfésülködött (ez nála hosszabb folyamat), fogat mosott (és a többi megszokott reggeli tevékenyégek). Megvívott az alapige kihívásaival, felkészült a predikációra. Fogadta a parókiára beköszönő presbitereket, híveket, vette a palástját. A templom előtt még egy imádságra megállt presbitereivel és indultak a templomba. Ahogy nyílt a templomajtó feltűnő mosoly fogadta a szolgálatra felkészült lelkészt, de amikor a mózesszék felé nézett az arcára fagyott a mosoly. Valaki már elfoglalta a helyét. Ráadásul az a valaki nem más, mint az egyházmegye főjegyzője. Fegyelmi vétséget nem követett el, ha pedig mégis, a gyülekezet nem örvendene ennek annyira, így hát nyugodtan konstatálta, ezen a délelőtti istentiszteleten nem ő fogja hirdetni az Igét a magas ombodi szószékről. Sebaj, majd a délutáni istentiszteleten, vagy jövő héten elmondja azt, amivel készült. A predikációt meghallgatta és örömmel fogadta az Ige üzenetét, mint isteni ajándékot születésnapjára.
Az ombodi gyülekezet ezzel az ajándékkal készült Jobb Domokos lelkipásztor negyvenedik születésnapjára. Nem mindennapi! Dehát a negyedik X-be is csak egyszer lép az ember.
Boldog szülinapot Domi!
