A Szatmári Református Egyházmegye bemutatása
Minden tanulmány vagy cikk megjelenésekor fontos szerepet játszik a pontos cím megválasztása. Hiszen a cím az, amely közli az olvasóval, hogy az előtte álló sorokból mire számíthat. Nem véletlenül szerepel itt a bemutatás kifejezés, a történet vagy történelem helyett. A Szatmári Református Egyházmegye történetét megírni, egy komoly és nagy feladat. Nem is egyszerü, mert az egyházmegye területe többször is változott és sok egyházközség pedig, immáron évtizedek óta, a határ tulsó oldalán található. Más egyházközségek pedig ma már más egyházmegyékhez tartoznak, holott történelmük rövidebb-hosszabb időszakai a Szatmári Egyházmegyéhez kötik őket. Történelmet nem lehet írni néhány oldalban. Jelen írás az egyházmegyét inkább bemutatni szeretné, jelen formájában, természetesen utalva az egyházmegye mai formában lévő kialakulásának az előzményeire is. A történelem pedig az egyes egyházközségek saját életének alakulásán keresztül, azok megismerése által beszédesebben nem szólhat.
A mai Szatmári Református Egyházmegye 1994-ben jött létre, amikor kivált az akkori közös Nagykárolyi Egyházmegyéből. Így a Szatmári Református Egyházmegye közel múltra tekintő bemutatásánál két időszakról tárgyalhatunk: az 1994. előtti időszakról, illetve az 1994-et követő mai napig is fennálló, változásokat hozó időszakról.
Az 1994. előtti időszak rövid ismertetése
Az elmúlt évtizedekben a Szatmári Református Egyházmegye sorsának alakulását a világ és a belpolitika egyaránt negymértékben befolyásolta és alakította. 1920-ig, a trianoni békediktátum megkötéséig, a mai Szatmári Egyházmegye területén található egyházközségek két egyházmegyéhez tartoztak: a Szatmári és a Máramoaros-Ugocsai Egyházmegyéhez. A határmódosítást követően egyházközségeink, az átalakult Nagybányai Egyházmegyébe lettek bekebelezve. Később megalakult a Nagykárolyi Egyházmegye s a gyülekezetek egy részét ide csatolták. 1950-ben ismét változik a helyzet, a tartományok és rajonak kialakulása miatt. Ez sem volt azonban végleges, hiszen 1967-ben alakultak ki a ma ismert megyék és ez, az addigi helyzetet megint átrendezte. Tulajdonképpen ekkor alkult ki az a Nagykárolyi Egyházmegye, amely kiterjedését és gyülekezeteinek a számát tekinteve is, tekintélyesnek számított. A szatmári elnevezés, egyházmegyei vonatkozásban megszünt. Így történhetett meg, hogy nincs egyetlen olyan egyházközség sem a jelenlegi Szatmári Református Egyházmegyében, mely fennállása óta ne tartozott volna már két, vagy több egyházmegyéhez is.
A változást – 1990- követően több alkalommal és több fórumon is szóba került, hogy a hetvennégy anyaegyházközséget magában foglaló Nagykárolyi Egyházmegye megosztásával létre kell hozni a Szatmári Református Egyházmegyét. Az egyeztetések több évet vettek igénybe. 1994-ben Szamoskrassón tartott lelkészértekezleten, Tőkés László püspök úr jelenlétében kimondta a közgyülés az egyházmegye megosztását, melynek fő oka a nagy kiterjedés volt és az ebből fakadó minden más gond és nehézség is. A határvonalat a földrajzi fekvés határozta meg az újonnan alakult Szatmári Egyházmegye és a megmaradt Nagykárolyi Egyházmegye között. Ugyanekkor az ún. Avas tájegységhez tartozó gyülekezetek, holott Szatmár megyében találhatóak földrajzilag, de a Nagybányai Református Egyházmegyéhez kerültek át. Ezek a következők: Avasújváros, Köszegremete, Avasfelsőfalu és Vámfalu.
Az újonnan alakult Szatmári Református Egyházmegye
1994-ben megtörtént tehát egyházmegyei átalakulás, immáron nem határmódosítások vagy az állam által véghezvitt változtatások miatt, hanem közös akaratból, egyházi gyakorlati szempontokat figyelembe véve. A Szatmári Református Egyházmegye kivált a Nagykárolyi Református Egyházmegyéből 1994-ben, magában tudva 42 anyaegyházközséget, 8 leányegyházközséget és 7 szórvány gyülekezetet a korabeli adatok alapján. Az újraalakított Szatmári Református Egyházmegye, még abban az évben az egyházmegyei választások során megválasztotta tisztikarát. Esperes lett: Sipos Miklós szamoskrassói lelkipásztor, főgondnok Tóth Géza a Szatmárnémeti Láncos Egyházközségből, lelkészi főjegyző pedig Fodor Lajos halmi lelkipásztor lett. A megmaradt, lecsökkent számú és kiterjedésű Nagykárolyi Egyházmegyét, továbbra is Balogh Sándor esperes úr pásztorolta.
Az újraalakúlt egyházmegye lélekszáma, az 1994. december 31-ei lelkészi jelentések alapján 34.325 lélek volt. A lélekszám az elmúlt tizenhat esztendő alatt sajnos állandó csökkenést mutat: pl. 2000-ben 28.695 volt egyházmegyénk lélekszáma, míg ez 2009-re 23.402-re apadt.
Az elmúlt tizenhat esztendő alatt sok változás történt. Az egyházmegye lelkészei továbbvitték a megkezdett feladatokat, újakat vállatak fel az egyházi élet minden szolgálati területén. Új egyházközségek is jöttek létre, legutóbb Erdőd vált anyaegyházközséggé 2009-ben. Legnagyobb változások a szatmári gyülekezetek életét érintették. Míg régen két egyházközség volt Szatmárnémetiben: Németi és a Láncos gyülekezetek, az idők folyamán létrejött a Kültelki egyházközség (1991-ben), a Szigetlankai Református Egyházközség (Németi egyházközségből kiválva 1996-ban) és a Szatmár Szamosnegyedi Egyházközség (2000), amely a legnagyobb lélekszámú egyházközsége a Szatmári Református Egyházmegyének. Így jelenleg egyházmegyénk 45 anyaegyházközséget számol, ahol szolgálnak lelkészeink és munkálkodnak egyháztagjaink.
A 2010-es esztendőben megtartott egyházmegyei választások teljes változást hoztak a Szatmári Református Egyházmegye tisztikarát illetőleg. Sipos Miklós esperes úr helyét, ki tizenhat esztendőn keresztül vezette az egyházmegyénket, Kovács Sándor egri lelkipásztor vette át. A főjegyző Király Lajos batizi lelkipásztor lett, míg a főgondnoki tisztséget Csűry Miklós testvérünk vette át. Az Mindenható Isten áldásában bízva, tudjuk azt, hogy a magunk mögött hagyott útra való megemlékezésünk adja nekünk ugyanakkor azt a bizonyosságot is, hogy az előttünk lévő úton is Ő vigyázz reánk.
“El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útaidon és akkor boldogulsz. Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” Józs 1, 8-9
including current players and team history. Give the major play by play. Obviously, there are hundreds of plays in any match or game, and no article will include them all. Your job Men Tuukka Rask Jersey as a reporter is to report the basic chronology beginning, middle, and end, of the sporting event with details about the major moments: turning points, big plays, big mistakes, momentum builders. In other word, you’re Authenitc White Reilly Smith Jersey providing something of a verbal highlight reel. This will mean you need to pay careful attention to who does what, when during the event. Authenitc Gold Patrice Bergeron Jersey You then must figure out which moments to include and which to leave out. You have the advantage of hindsight when putting these events together: "That shot turned out to be the fatal blow." Your thorough understanding of the game and how it’s played will also be important when you are evaluating what events are key. You will also need to connect the events smoothly as you help your audience to create a mental picture of what happened. Use quotes as