Ámós 7:1-3
„Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Imé, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és ímé sarjú vala a királyi kaszálás után! És lőn, hogy amint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! Légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?! Megengesztelődék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr.”
Az őszi betakarítás heteit éljük. A kukorica- és burgonyamezők, a szőlőskertek minden nap megtelnek emberekkel, akik a meleg és száraz nyári időjárást követően összegyűjtik a termést, mely többek véleménye szerint is messze elmarad az előző évek bő terméseitől. Sajnálkozva jegyezzük meg mindannyian, hogy mindezeknek a következménye az élelmiszerárak emelkedése, a külföldi élelem piacainkon való nagyobb térhodítása és még megannyi beláthatatlan következmény, amit mi, egyszerű, a világgazdasághoz nemértő emberek megjövendölni nem tudunk. Isten, Ámós prófétával a hetedik fejezetben öt látomást közöl, melynek elsője a mai kiemelt, idézett Ige. Ez a közlés az Úr kegyelmének jele, aki törődik az emberrel. Akkor is így van ez, ha ez a kijelentés az ítéletről szól. Sáskaraj jelenik meg, amikor a sarjú nőni kezd. A sarjú, arra a fűre vonatkozik, amelyik az első, a királyi kaszálás után a késői esőnek köszönhetően nőtt meg. Láthatjuk, hogy a király előjoga lehetett az első kaszálás, és akkor a népnek nem maradt más, csak a sarjú, amit a sáskát megjelenése veszélyeztet. A sáskajárás nemcsak a sarjúra jelentett veszélyt, hanem mindenre, ami zöld és élelem. A próféta ijedten kér a nép számára bocsánatot, arra hivatkozik, hogy ez a nép kicsi és gyenge, ekkora csapást nem tud kibírni. Ez az a „kicsinység”, amit a büszke ország az esemény éveiben határozottan tagad, nem akarja elismerni, hogy egyedül Isten ereje által maradhat meg. Kedves atyámfia, aki a bizonytalan emberi számításon alapuló jövő felé tekintesz, légy hálás mindazért, amit számunkra a mai napon is kirendelt! Ő nagyon jól tudja, hogy mire van szükségünk, mennyi kell legyen a tartalék, amit kamráinkban elraktározhatunk. Bár az idei termés gyengének mondatik, amit nem tizedelt meg a sáska vagy egyéb járvány, de ne felejsük el: az ő kegyelme mindenkor megmarad, és ez bőségesen elég!
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek