Kezdőlap / Prédikációk

Prédikációk

Van egy név

Jézus Krisztus „A maga jobbjára ültette a mennyekben, felül minden fejedelemségen, hatalmasságon, erőn, uraságon és minden néven, amelyet valaki kap nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is.” (Efézus 1, 20b-21) Csak úgy röpködnek a médiában és a közbeszédben a fontosabbnál ...

Olvassa tovább »

Anyák napi körlevél a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetségeinek

„A legnagyobb a szeretet!” (1Kor. 13,13) Kedves Testvéreim! Május első vasárnapján évről-évre megemlékezünk az édesanyákról. Templomi közösségben is ünnepélyeket szoktunk tartani, amikor énekkel, szavalatokkal, illatos virágcsokorral kedveskedünk az édesanyáknak, nagymamáknak, megköszönve azt az áldozatot, amit értünk vállaltak, míg felneveltek és ...

Olvassa tovább »

Hálaadás az édesanyákért

„Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra” (1Thesszalonika 5,18) Fontosnak tartjuk a hálaadást. Ezért vannak ünnepeink, amikor kifejezzük a köszönetünket a mi Atyánknak a testi és lelki javakért. Anyák napján is arra indít az ige, hogy hálával ...

Olvassa tovább »

REzsi – REformáció

Itt a reformáció ünnepe. Jön a hideg. Hosszú és egyre hosszabb az éjszaka. Megvan ennek a maga szépsége, ha van meleg otthon, fűtött helyiség, ha van hol meghúzódni, felmelegedni. Idén, talán többet is voltunk otthonainkban, mint ahogy akartuk. Ennek voltak ...

Olvassa tovább »

KENYÉR – munka, Ige, közösség, megváltás

“In hoc signo vinces!” – E jelben győzni fogsz! Nagy Konstantin császár Maxentius ellen vívott harcában egy keresztet látott e felirattal. Legyőzte Maxentiust, majd megadta az Egyház szabadságát. Jártunkban-keltünkben a kereszten kívül más keresztyén szimbólumokat is felfedezhetünk. Az utóbbi hetekben, ...

Olvassa tovább »

Istenképünk

Az alábbiakban a szatmári, pontosabban szatmárpálfalvai származású Vajas Petra exmisszus-gyakornak  lelkipásztor bemutatkozó igehirdetését olvashatják, amit Makón mondott el ma a mai Ige alapján. Lekció: 2Móz 34, 1-9 Alapige: 2Móz 34,6 Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, ...

Olvassa tovább »

Jób (17)

“Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé? Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli, úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem. Ha ...

Olvassa tovább »

Jób (16)

„Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!Tekintsetek rám végre, ...

Olvassa tovább »

Jób (15)

„A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét. Atyámfiai hűtlenül elhagytak, mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok, amelyek szennyesek a jégtől, amelyekben olvadt hó hömpölyög. Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig kiszáradnak. ...

Olvassa tovább »

Jób (14)

“Jób pedig felele, és monda: Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; * azért balgatagok az én szavaim. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, ...

Olvassa tovább »

Jób (13)

“Kiálts csak! Van-e, aki felelne neked? A szentek közül melyikhez fordulsz? Mert a bolondot bosszúság öli meg, az együgyűt pedig a buzgóság veszíti el. Láttam, hogy egy bolond gyökeret eresztett, de nagy hamar átkozott lett szép hajlékában. Távol van fiaitól ...

Olvassa tovább »

Jób (12)

“Egy szó lopódzott hozzám, de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet, éjjeli látomásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szállt rám és rettegés, reszketett minden csontom. Szellem suhant el előttem, és testemen a ...

Olvassa tovább »

Jób (11)

“Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta: Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád? De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben? Íme, sokakat oktattál, és a megfáradt kezeket megerősítetted. A tántorgót talpra állította a beszéded, és a remegő ...

Olvassa tovább »

Jób (10)

“Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek, akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset, akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót; vagy a férfinak, aki ...

Olvassa tovább »

Jób (9)

 „Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat ...

Olvassa tovább »