„Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat. Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.” – (János 8,21-29)
Az elmúlt évtizedekben nagyon kitágult a világ, és nemcsak azt észleljük, hogy milyen könnyen el tudunk jutni a földkerekség egyik pontjáról a másikra, vagy milyen gyorsan terjednek az információk, hanem azt is, hogy mindennek következtében keverednek a népek, kultúrák és vallások. Egyedül a keresztyénség az, amely kimondja: Jézus a Megváltó, nélküle nincs üdvösség, nincs örök élet. Ebben a helyzetben látnunk kell, hogy milyen óriási felelősséggel vagyunk megbízva. Egy nyugat-európai diákotthonban több nemzetiségű és vallású diákok laktak együtt. Egyik alkalommal összeültek, hogy a diákok országukról, nemzetükről bemutatót tartsanak. Elkerülhetetlen volt a vallási meggyőződés bemutatása, amit az Európán kívüliek nagyon meggyőzően és megélve mutattak be, de amikor a helyiek a keresztyénségről kellett beszéljenek, akkor némák maradtak, mert fogalmuk sem volt, hogy mi az. Jézus itt világosan kijelenti, hogyha nem hiszünk benne, akkor elveszünk, nincs tovább. Jézus az övéihez szól, őket tanítja, mégis azt érzékeljük, hogy pillanatnyilag adások kívül vannak, és kételkednek benne. Ezért fontos a napi kapcsolat, a lélek edzése, amit az Ige meghallása, befogadása és megtartása által érhetünk el. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek