Erősödött és épült a szigetlankai gyülekezet az idén megszervezett imahét által is. Fontos ünnepsorozat ez az év elején, mely erőt, lendületet és tartást ad a közösségnek. Idén az egységről és a szolgálatról szólt az üzenetcsomag, üzenve, hogy legyünk méltóak az elhíváshoz.
Az elmúlt héten, vasárnaptól vasárnapig nyolc meghívott lelkipásztor hirdetett Igét. Elsőként Vadas Krisztián nagykárolyi görögkatolikus pap szolgált, a hét további részében református lelkészek hirdettek Igét: Balázs Zoltán Szilágyerkedről, Varga Tamás Túrterebesről, Botos Csaba Somosdról, Elek Arnold Szárazberekről, Illyés Tamás Érszőlősről, Kása Szabina Kismajtényból, Lakatos Norbert pedig Hagymásláposról érkezve prédikált.
Az Ige Pál apostolnak efézusbeliekhez írott leveléből szólt, felosztva nyolc részre „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.” (Ef 4,1-13)
Minden alkalom úgy kezdődött, hogy kezet fogtak az őket körülvevőkkel a jelenlevők, majd elmondták együtt a Filippi levélben található Krisztus-himnuszt. Állandó kezdő és záró ének volt, mindkettő a Krisztusban levő egységre mutatott rá.
Szolgáltak énekkel a gyülekezet dicsőítő csapatai, a Landa Duó és a szIGEt. Énekeltek a bibliaórások, a kátésok, a gyermekek. Minden napra jutott legalább egy szavaló. John Roedel író, humorista „Hey God. Hey John” című művéből szinte minden napra jutott egy darab, a gyülekezet elő hozva egy-egy párbeszédet Istennel. Az alkalmakat az ifjúság szolgálatának az éve után, az imádság évében a fiatalok imái zárták.
Az imahétzáró alkalomra a Nagybányai Református Egyházmegye ifjúsági csapata a Thábor Együttes érkezett. Együtt dicsérte az Urat a gyülekezet, mely együtt erősödött hitben és szolgálatkészségben.
