,,Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok; Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a mellyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk. Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek. A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azon képen mi is a Krisztuséi [vagyunk.] Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent; Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelen volta erőtelen, és beszéde silány. Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk,] ha megjelenünk, cselekedetben is.” (2Kor 10,1-11)
Pál apostol ellentétbe került az általa alapított gyülekezettel, amelynek tagjai a szemére vetették, hogy a leveleiben elég keményen és bátran fogalmaz, ám amikor jelen van, félénk és erőtlen. Az apostol soha nem akart többnek látszani, ő mindig megmaradt egyszerű embernek, aki az evangéliumot hirdeti nekik. Az apostol nem test szerint hadakozik, ő nem a világ eszközeivel próbál harcolni. Ő Jézustól tanulta meg a szelídséget és az alázatot, és éppen ezt vetik a szemére gyengeségként. Pál válaszként a korinthusiak vádjára, nem kezdett el zúgolódni, nem támadta őket. Tudta, hogyha saját sérelmei befolyására szólna, ha felindultságból visszavágna nekik, azzal nem érne el semmit.
Te ki vagy mi ellen harcolsz? Hogyan teszed ezt? Gyakran szoktunk nekimenni az embereknek, az akadályoknak, a körülményeknek – testi módon. Előfordul, hogy a harcainkkal megbántunk másokat, és közben magunkat is kimerítjük, és közben a várva várt változás sem következik be. A legtöbb harc egyébként bennünk, a fejünkben és a szívünkben zajlik. Nagyon sok gondolat ébreszthet bennünk keserűséget vagy éppen gyűlöletet. A keresztyén embernek nem test szerint kell harcolnia, nem a test fegyvereivel. Isten két olyan fegyvert is ad nekünk, amelyek legyőzhetetlen erők. Az egyik az Ő Igéje, amely még a legkilátástalanabb helyzetben is reménységet ad. A másik az imádság, amelyben segítségért folyamodhatunk Hozzá. E két fegyver köt össze minket Istennel.
Gondoljuk meg jól, hogy milyen harcokat vívunk és hogyan harcolunk. Szánjunk időt az Igére és az imádságra, hogy Isten munkálkodhasson bennünk és általunk. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza