,,Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” – (2Kor 10,17)
Valamikor nagyon régen olvastam a Mark Twain tollából megelevenedett „Tom Sawyer – Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai, 7.oldal – történetét, aki egy a 19 században az Államokban élő fiú volt. S most ez jutott eszembe a dicsekedés kapcsán. A regény elején Tom egy ismeretlen fiúval vetekedik, s miközben méregetik egymást előbb szavakkal, később egymást taszigálva el kezdnek másokra hivatkozni: „Előrevetett lábbal álltak, igyekezve kinyomni egymást a helyükből, tele dühvel és erőlködéssel, de egyik sem tudta ellökni a másikat. Addig tülekedtek, amíg mindkettő vörös lett az erőlködéstől, aztán óvatosan abbahagyták, és Tom megszólalt:
– Gyáva kutya vagy. Ha szólok a bátyámnak, a kisujjával földhöz vág, és igazán szólok is neki.
– Azt hiszed, félek a bátyádtól? Az én bátyám erősebb nála, ha akarja, úgy átlódítja a te bátyádat a kerítésen, hogy csak úgy nyekken. (Mindkét báty légből kapott volt.)”
Mikor gyermek voltam úgy szóltam,… úgy gondolkodtam,… úgy értettem, mint gyermek: írja Pál apostol, – minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Ha felnőttek vagyunk, Krisztusban dicsekedjünk felnőttként, férfiként. Mi keresztyének dicsekedhetünk Atyánkkal a Teremtő Istennel és a nagy Tesóval az Úr Jézus Krisztussal. Dicsekedjünk hát Istenünkkel!
Mikor e sorokat írom már lelepleződött Pintér Béla gyengesége és bűne, mégis úgy érzem az egyik dalának sorai ide kívánkoznak annak ellenére, hogy most persona non gratanak számít: „Az én Isten erős, hatalmas Isten, nincs olyan mint ő nem tehet!” Az Úrban dicsekedjetek!!! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod