,,Azután vett Mózes a kenet olajából és a vérből, amely az oltáron volt, és meghintette Áront és a ruháit, valamint az ő fiait és fiainak ruháit, és megszentelte Áront, a ruháit és az ő fiait és a fiainak ruháit.” – (3Móz 8,30)
Olvasva a mai igerészt a Bibliaolvasó kalauz mentén az volt a benyomásom, hogy rossz könyvet nyitottam ki. Megölni állatokat, azokat bizonyos részeit elégetni, másokat megfőzni. A vérét ráhinteni más emberekre. Miért kell nekem/nekünk ilyen leírásokat olvasni a Szentírásból? Mindenekelőtt, azért kell és lehet nekünk erről is olvasnunk, mert Isten akarata volt, hogy ez a rész is bele kerüljön a Szentírásba. Ebből származik a második következtetésünk, Isten üzenetet küldd ez által is.
A vétekért bemutatott áldozat nem önmagáért történt, Valakire mutatott. Isten valami céllal adta, éspedig azért, hogy jóval Krisztus megszületése előtt jelezze: Az Ő Fia rendezni fogja a vétkeink árát. A vétekért bemutatott áldozat után következett a papok felszentelése. Jézus önmagát mutatta be áldozatul, hogy az Atya megbocsásson nekünk. Azt adta, amiből egy volt neki az életét. Mi igazolja Őt? Az olaj és a vér. Az olaj, amellyel egy asszony megkente halála előtt. A vér, amelyet a keresztjén ontott értünk. Mindkettő olyan érték, amely nélkül nem vállalható az élet. Amely nélkül nincs bocsánat. Jézus a Királyok királya hiszed e? Az olaj Őt illeti, a vére neki adatik! Megmos, és új erőt hoz.
Van erő, van csodás erő van,
Jézusunk vérében.
Van erő, van csodás erő van,
Jézus drága szent vérében.
Hadd hozzon ma is új erőt, megbocsátást és megbékélést Urunk vére. Áron és fiai csak úgy tölthették be az Istentől kapott feladatukat, hogy rajtuk volt a vér. Mi különböznénk ebben? Nem hiszem. Ámen.
Törő Attila,
Patóháza