,,Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. A közösség is odagyűlt a kijelentés sátrának a bejáratához.Akkor Mózes elmondta a közösségnek, hogy mit kell tenni az Úr parancsa szerint.Majd Mózes odavezette Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. Ráadta Áronra a köntöst, és felövezte az övvel, azután felöltöztette a palástba, majd ráadta az éfódot, felövezte az éfód övével, és megerősítette azt rajta.” – (3Móz 8,4.7)
Minden kornak megvolt és megvan a maga rendje és előírása, melyet mindig az Úr Isten alkotott az ő népére nézve. És a szabályok soha sem azért adattak, hogy félelmet, szorongást keltsenek az emberben, hanem, hogy azokban és azok által élve, védettek legyünk. Ha figyelmesen olvassuk el e néhány verset, egy csodálatos leírást láthatunk magunk előtt, mégpedig arra nézve, hogyan kellett végbemenjen a papok felszentelése. Bár távol áll már tőlünk annak a kornak a ceremoniális rendeléseinek megtartása, de rácsodálkozhatunk az Úr szavának erejére és hatalmára mindenkor.
Ma sincs ez másképp, az Úr tartja kezében életünket, és mindenre apró részletességgel odafigyel. A mindenkori ember feladata pedig ezeket észrevenni és engedelmeskedni. Elfogadni a kegyelmes Úr közeledését felénk, és hálásnak lenni azért, hogy még mindig fontosnak tartja sorsunk és életünk. A fejezet végén, úgy zárja igénk: „Áron és az ő fiai mind akképpen cselekedtek, amint megparancsolta vala nékik az Úr.” Ma ezt kell elsősorban megtanulni az engedelmességet, az Istennek való tartozás kiengesztelését. Ahogyan tartozunk egymásnak azzal, hogy szeressük egymást, úgy az Úr Istennek is. Ámen!
Dohi Arnold,
Szamosdob