,,Ime az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr.” – (Ám 9,9)
Az utóbbi időben mindig úgy esett, hogy olyan Igék adódtak számomra, amelyekben Isten az ő ítéletét mondotta el népe felett. Ebben a részben is erről van szó, de Ámós próféta arra teszi a hangsúlyt, hogy a megérdemelt büntetés elől hiába próbál a közösség elrejtőzni, Isten mindenütt utoléri. Gyerekkorunkban mennyire tudtunk örülni, amikor bújócskázás közben a hunyó nem talált meg, azt jelentette ez, hogy jó rejtekhelyet találtunk magunknak. Az ember hiába próbál menekülni, bújócskázni , vagy nem venni tudomást arról, aminek be kell következnie, a bűnös a sorsát nem kerülheti el.
Ebben a kiemelt versben a kegyelem is benne van, mert Jákób házában léteztek olyanok is, akik nem halált érdemeltek. Ők hallgattak Istenre. Érettük nem törli el egészen a Jákób házát.
Együtt van a világban a jó és a gonosz, együtt nőnek mindketten a nagy aratásig. Jézus világít rá erre, amikor egyik példázatában olyan szépen kifejti: a konkoly is megfér a gabonaszálak között, de elkövetkezik az az idő, amikor megtörténik a nagy szétválasztás.
Remélem te is egy vagy azok közül, akiért Isten megtartja a közösséget!
Uram, én akarom a jót,
de a gonosz erősebb,
te segítsd lelkemet,
hogy a rosszat legyőzzem. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor