,,Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak. És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szőlőket plántálnak és isszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét. És elplántálom őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!” – (Ám 9,13-15)
Van úgy, hogy az őszi időjárás nem kedvez a betakarításnak. A sok eső miatt nem lehet leszedni, levágni a kukoricát, s ha a a tél se olyan, hogy felfagy a talaj megesik, hogy tavasszal szedik a múlt évi termést, s az aratókat utol érik a szántók és a magot vetők. No a fenti ige nem ilyen szituációt vizionál, inkább olyat, hogy annyi lesz a termés, hogy nem győzik leszedni, nem fagy le a szőlő s megtart a munka, de igazából nem a munka többlet a lényeg hanem a bőség, a jó lét.
Isten ígéreteit komolyan lehet venni. Nem tudjuk mikor, de előbb utóbb legkésőbb az idők végezetekor beüt ez a mennyei Kánaán, és lesz habzsi-dőzsi, tejbe-vajba…
Lesznek addig még kiszáradt fügefák s szűk esztendők, de azután élünk nem csak mint hal a vízben, de élünk örökké! A romok megépülnek, a foglyok visszatérnek, Isten népe erősödik és növekedik majd, biztonságban. Áldjuk ezért a Mindenség Urát! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod