,,Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Tartsatok szent összejövetelt, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak… A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, ettől az estétől a következőig pihenjetek nyugalmatok napján” – (3Móz 23,27;32)
Olvasandó 3Móz 23,26-44;
Ünnep van, a keresztyénség legnagyobb ünnepe: Jézus Krisztus feltámadása, a halál feletti teljes győzelme! Milyen meglepő, a bibliaolvasó kalauz mára kijelölt ószövetségi üzenete Isten nagy ünnepeinek megtartásáról tanít, amelyeket népe számára rendelt, közöttük az Engesztelés Ünnepe, melyet az Ünnepek ünnepének nevez.
Az ünnep olyan különleges időszak, vallásetnológiai szemszögből nézve: szent idő, mikor a közösség a megszokottnál eltérő módon viselkedik, ünnepi szokásokat hajt végre, más előírásokat és tilalmakat hajt végre, mint hétköznapokon. A megszokott életritmus ilyenkor megváltozik, a napi munka helyet ad az ünnepi feladatoknak, melyek megújító hatásúak, felidézik a múlt eseményeit, fokozzák az összetartozás, az Istenhez és egymáshoz tartozás tudatát -fogalmazzák meg a lexikonok.
Szeretünk ünnepelni! Születésnapok, évfordulók, névnapok, születés és halál ünnepei, hálaadó mezőgazdasági ünnepek: aratás, szüret, az emberi élet ünnepei, nemzeti ünnepek, társadalmi ünnepek: anyák napja, apák napja, gyermeknap, nők napja stb. Egyre inkább stilizáljuk ezeknek az ünnepeknek a megtartását, megszervezését. Egyre több külső, tetszetős formalitást találunk ki, ceremóniákat teremtünk a kor divatja szerint , ötvözve némelykor a hagyományokkal. Többször meglepetéseket szervezünk, egyre különlegesebb díszítések, menük, ünnepi öltözet jelennek meg. Összehívjuk a közeli rokonokat, barátokat, akik a legfontosabbak, akikkel meg szeretnénk osztani örömünket, együtt szeretnénk emlékezni. Mert az ünnepeink kiemelnek bennünket a megszokott hétköznapokból, emlékezetessé teszik életünket különböző időszakokban, pihentetnek, kikapcsolnak, megerősítenek. Szükségünk van rájuk! De kinek köszönhetjük, hogy ünnepelhetünk? Kinek lehetünk hálásak életünk különböző meghatározó eseményeiért? Kinek köszönhetjük azokat, akikkel együtt örvendezhetünk? Kinek köszönhetjük azt, hogy vagyunk, hogy létezünk? Kinek köszönhetjük , mindazt amink van: testi és lelki értelemben egyaránt? Kinek köszönhetjük azt, hogy már a teremtés hajnalán arról olvashatunk, hogy”…legyenek jelek és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.”/1 Móz.1,14b/ Kitől kaptuk az Ígéretet bűnös életünk megújítására, a megváltás reménységét az új életre, egy egész örökkévalóságra!/Kitől tanultunk ünnepelni?
Mózes 3. könyvének 23, 24 ,25. részeiben Isten részletesen meghatározza népe számára hogyan ünnepeljen! Az ünnepek között az egyik legnagyobb: a Nagy Engesztelés Napja: a Jóm Kippur Ünnepe. Az engesztelés betakarást, elfedezést jelent. A bűnt a VÉR alá kellet vinni, hogy ne legyen látható! Ezen a napon 2 parancsot kellett teljesíteni: 2 kecskebakot kellett kiválasztani az egyik vérét 2 helyre kellett hinteni, a másik bűnbakként a nép bűneivel együtt a pusztába űzetett. Ez nagyon fontos volt, ezért szentel a Szentírás egy teljes fejezetet ennek az Ünnepnek. Az Újszövetségben van egy könyv, ami csak erről a témáról szól: a Zsidókhoz írott levél tulajdonképpen a nagy engesztelés napjának újszövetségi magyarázata. Ez az ünnep mind máig az egyik legnagyobb ünnepe Izráelnek, mert a tulajdonképpeni célja az Istennel való megbékülés, hogy a bűn kiirtása után a nép békességben éljen Istennel! Ennek a újszövetségi megfelelője a Nagypéntek. Isten csak úgy tud népével közösségben maradni, ha a bűnökért engesztelés történik. Jézus Krisztus azt tette meg egyszer s mindenkorra, amit a főpap évente egy alkalommal meg kellett ismételjen.
Az Úr 2 parancsolatot is adott az ő népének ünnepe megtartásához: meg kellett alázkodjanak és semmilyen munkát nem volt szabad végezzenek! Ezen a napon csak egy valaki dolgozott: a Főpap, ami közbenjáró főpapunk: Megváltó Krisztusunk! Az üdvösségünkért mi semmit sem tehetünk, mert Jézus azért már mindent megtett. Értünk, helyettünk, miattunk történt minden!
Ma, Húsvét Ünnepén az Egyetlen Főpapunkat ünnepeljük, Aki bemutatta helyettünk a Nagy Engesztelő Áldozatot! Erre emlékezzünk! Protestáns egyházainkban nincsenek bonyolult, különleges ceremóniák Nagy Ünnepeinkre! Az Úri Szent Vacsora Sákramentuma áll a középpontban, amelyik emlékeztet bennünket Jézus Krisztus Engedelmes, Engesztelő Áldozatára: „…ezt cselekedjétek valamennyiszer eszitek és isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret vagy isszátok e poharat az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend!…”
A Jézus Krisztus életéhez kapcsolódó ünnepeinket nemzeti hagyományok veszik körül, amelyek sokkal inkább kapcsolódnak a tavaszi napéjegyenlőség, a természet megújulásának jelképeihez, történelmi szokásainkhoz. Ne ezeket tartsuk fontosnak, érdekesnek, gyermekeinknek is tetszetősnek! Ne takarják be a Jézus Krisztus Engesztelését, a halál feletti győzelmének ünneplését! Ezért is fontos, hogy a mózesi tanítás figyelmeztessen bennünket az Ünnep Isten szerinti megtartására.
Az Úrvacsora közösségében nyugalmat és békességet lelünk! Hogyan utasíthatjuk vissza kegyelmének és bűnbocsánatának közösségét! Ez az Ünnep az Isten, a Megváltó Krisztus Ünnepe, de ennek igazi, szív szerinti megélése örök ünnepet szerez a mi számunkra. A hétköznapok közötti minden Vasárnapon emlékezhetünk rá , ünnepet szentelve. A helyettünk engesztelő áldozatot bemutató Krisztus, ciklikusan beosztva életünk idejét helyreállítja a közösségünket és békességünket Istennel és egymással, örökkévaló kapcsolatot teremtve új életet ad.
Életünk középpontjában Ő áll! Ezt ne feledjünk! „Az Ünnepek Ünnepe ez nektek! Örök rendtartás legyen ez nemzedékről nemzedékre! „ Általa ünnepelhetünk minden mást életünk folyamán! Hódoljunk tiszta szívvel és örömmel a mi Urunk előtt, hogy ne csak pár napos, hanem igazi ünnepünk legyen, amelyik erőt ad életünk minden idejében! Húsvétkor és hétköznapjainkon is minden Jézusról szóljon, minden Rá mutasson, minden Őt dicsérje! Így kívánom egyházmegyénk minden gyülekezetének,szolgatársaimnak, nőszövetségeinknek Húsvét Ünnepének áldását, Isten szent missziójának közösségében! Krisztus Feltámadt! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak