„… és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra.” – (4Móz 8, 10b)
Minden bizonnyal életünk során már sokszor szóltak be nekünk. Lehet, hogy a mai napon is megtörtént veled. Ilyenkor, dühünkben mi is hangot adunk sértettségünknek, frusztráltságunknak, hiszen joggal érezhetjük, hogy sérelem, jogtalanság ért bennünket. Azonban ez csak újabb vitát és feszültséget generál és egy ördögi kör alakul ki, melynek a végén már nem is tudjuk az eredeti nézeteltérés okát. Ezekben a helyzetekben tudnánk másként cselekedni? Tudnánk Istentől bölcsességet kérni és embertársunkért imádkozni?
A nép, minden terhét, bűnét, a lévitákra hárította, akik az áldozati állatra olvasták, így vitték azokat Isten elé. Mi nem tudjuk más terheit, kiborulásait, frusztrációit magunkra venni. De Isten elé vihetjük testvéreinket. Az Úr áldjon meg bennünket ebben a szolgálatban, hogy egymásért szüntelenül imádkozhassunk.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja