,,Azért pedig szüntelen hálát adunk Istennek, hogy amikor befogadtátok az Isten általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valóban az, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek. Mert ti, testvéreim, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanazt szenvedtétek el ti is saját honfitársaitoktól, mint ők a zsidóktól, akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöznek, és Istennek nem tetszenek, és minden ember ellenségei. Bennünket pedig akadályoznak abban, hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek, és így teszik teljessé mindenkor bűneiket, de végül utolérte őket az Isten haragja.” – (1 Thessz 2,13-16)
,,Hálásan köszönöm! Fogadd el hálám jeléül! Hálás vagyok érted!” Többek között ezekkel a mondatokkal fejezzük ki a hálánkat, amikor valaki vagy valami által jót élünk meg. Az apostolban és társában a hála forrása nem ők maguk, hanem az, hogy a gyülekezet befogadta az Igét. Máris adva a kérdés: Észreveszed e, hogy az embertársad életében is jelen akar lenni az Ige? Hálás vagy e Istennek, ha az egyik ismerősöd életében változás történik az Ige által?
A befogadott Ige munkálkodott bennük, mert Isten beszédének tekintették, még úgy is, hogy ember ajkán szólalt meg. Az Isten akarata az, hogy az Ige ma is megszólaljon törékeny esendő embereken keresztül. A mennyei Atya az ige által keres téged, aki olvasod e sorokat! Azért olvashatod, mert Isten valamit el akar végezni általa benned. Ezek az emberek nemcsak, befogadták, de kellő elköteleződésben voltak iránta/Mellette, mert vállalták a szenvedést is. Te pedig tartasz ki az Ige mellett? Menj el Vele a végsőkig, mert Ő elment érted!
Voltak, akik nem fogadták be az Igét megölték a szívükben. Hány emberi szívben hal meg az Ige ma is? Akadályozzák az evangélium terjedését ezek az emberek. Lehetünk mi azok az emberek, akik által épül az Isten országa ma is. Lehetünk mi azok az emberek, akiknek a szívében erősödik az evangélium. Ámen.
Törő Attila,
Patóháza