,,Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.” – (1 Thessz 2, 17-20)
,,Elakartunk menni hozzátok, de valami közbejött” – szoktuk hallani sokszor és mi magunk is mondjuk, amikor kiakarjuk vágni magunkat egy helyzetből. Elég sokszor közbejön az a valami az életünkben. S emiatt fontos találkozások maradnak el. Közbejött valami sürgős, ezért nem tudtam részt venni istentiszteleten. Majd máskor elmegyek. Annyi minden van a fejemet, nem értem el bibliaórára. Majd máskor bepótolom. Halaszthatatlan ügyem akadt, ami megakadályozott abban, hogy elmenjek a közösségi alkalmakra. Gondolom sokan magunkra ismerünk a fenti gondolatokban. Igen, mert valami mindig közbejön, ami meggátol, megakadályoz, eltérít, elfordít engem attól, hogy közösségben legyen az Úrral és embertársaimmal.
A fenti igében Pál is mintha kifogást keresne, de fején találja a szöget. Mert nem valami, hanem valaki akadályozta őt munkájában. Ez egy fontos felismerés. Ez a valaki, a világ fejedelme, a gonosz, Sátán, folyamatosan azon dolgozik, hogy ,,valami” mindig közbejöjjön és az Úr dolgai ne kerüljenek előtérbe, ne legyenek fontosak. Néha észre sem vesszük ezeket az apró csapdákat. Ha nem vagy figyelmes lazán kelepcébe csal. Ő az, aki minden erejével azon dolgozik, hogy téged ,,elhappoljon” az üdvözült seregből. Mondjuk ki sajnos sokszor megkönnyítjük a munkáját s adjuk alá a lovat, akkor amikor lustaságból, hanyagságból, nemtörődömségből, figyelmetlenségből, olyan könnyen engedjük magunkat rászedni.
Te, milyen kifogásokat szoktál keresni és találni? Annyi dolgom volt… ha tudnád mennyi bajom van… mennyi minden van a fejemen… nagy keresztet cipelek… ráérek arra még. A közömbösség és a halogatás főbenjáró bűn. Ejj, ráérünk arra még! Ismerős? Biztos vagyok benne, hogy Pató Pál úr református volt. Ne keress kifogásokat! Nem érsz rá! Ne engedd, hogy mindig közbejöjjön valami, vagy valaki. Egyre figyelj: az Úrra! Ő legyen a legfontosabb! Így leszel te is az Úr dicsőségére és örömére. Ráérsz? Érj RÁ! Ámen.
Varga Tamás slp.
Szamos-negyed