,,Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen! Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még tinálatok valék?” – (2 Thessz 2,1-5)
Olyan világban élünk, amikor sok mindent el akarnak velünk hitetni. Az ember mindig vágyik a jobbra, szebbre, tökéletesre és hajlamosak vagyunk mindent hamar elhinni. Ezeket a vágyunkat nagyon jól tudják manipulálni a reklámok. Elhitetik velünk, hogy a reklámban megjelenített termék által jobb lesz az életünk. Sajnos az evangéliumot hirdetők világában is vannak hitetők. Ezért van figyelmeztetve a thesszalónikai gyülekezet, hogy ne higgyenek a hitetőknek. Ezek azt hirdetik, hogy Krisztus visszajön hamarosan. Ez a gyülekezet tagjait megzavarta úgyannyira, hogy sokan már nem tettek semmit csak várták Krisztust.
A történelem folyamán voltak ilyen hitetők. Sőt voltak szekták, akik be is datálták a Krisztus visszajövetelét, úgyannyira, hogy fehér ruhába öltözve várták a dátum beteljesedését, bízva abban, hogy Krisztus visszajön és ők legyenek készen.
Vajon ez a helyes felkészülés a Krisztussal való találkozásra?
Jézus azt mondja, hogy csak az Atya tudja az időt, még a fiú sem, de lesznek előjelei. Az evangéliumokat olvasva azt kell mondjuk, hogy ebben a világban már nagyon meg vannak e jelek, de ez még nem az. Amikor erről beszélünk mindig eszembe jut a 10 szűz példázata, akik várják a vőlegényt. Amikor megjön ötnek már nincs elegendő olaja a mécsesben, elfáradtak, megfáradtak a várakozásban, nem voltak kitartóak. Tőlünk nem azt várja el Krisztus, hogy kezdjünk számolgatni mikor jön vissza, hanem azt, hogy legyünk készen mikor jön. A várakozási idő alatt végezzük a feladatainkat és ne higgyünk a hitetőknek.
,,Ora et labora”– dolgozva imádkozni, imádkozva dolgozni. Ez legyen az ami leginkább meghatározza várakozásunkat. Dolgozva Isten dolgaiért, dolgozva azokba az élet pászmákba, ahová állított bennünket, és szüntelenül imádkozva Istenre figyelve. Ámen
Szilágyi István Róbert
Dabolc