Minden gyermeknek szüksége van imádkozó édesanyára, nagymamára. Mitől lesz valaki jó anya? Mi az a legtöbb, amit gyermekéért tehet? Imádkozik érte és elengedi. Nincs fölöttük tulajdonjoga, ők az Úrhoz tartoznak. Az elengedés, akár az óvodába, iskolába, akár a nagybetűs életbe sokszor szül krízishelyzeteket és könnyhullatással jár. Jeremiás siralmai könyvében olvasható: „Kelj föl, jajgass az éjszakában, az őrködés kezdetén. Öntsd ki szívedet, mint a vizet az Úr színe előtt. Emeld fel hozzá kezeidet gyermekeid életéért.” (2,19 RÚF) Sírva hordozni gyermekeik életét könnyebb, ha egymást támogatva teszik az anyukák.
1984-ben indult el a világban a Közbenjáró Édesanyák Nemzetközi Szolgálata. Hetente egyszer 91 országban különböző csoportokban összegyűlnek imádkozni. Négy lépésben teszik ezt: dicsőítik az Urat, bűnbánatot tartanak, hálát adnak és végül odaállnak a résre könyörgéssel. Az élet tragédiája nem a megválaszolatlan imádság, hanem az el nem hangzott imádság. Amikor az édesanyák imádkoznak, Isten odafigyel.
Az érszőllősi gyülekezetben immár tíz éve működik az a szolgálat, amit Fern Nicols indított el és könyvében részletesen bemutatott. Az imacsoport tagjai közül néhányan elmondták személyes bizonyságtételüket: hogyan csatlakoztak a csoporthoz, hogyan tartottak ki éveken át és tanultak meg közösségben hangosan imádkozni. Zárszóként Katrin Larsen leveléből idézek, aki az Európai és Izraeli Közbenjáró Édesanyák Mozgalma részéről köszöntötte a jubiláló imacsoportot: „A gyermekeinkért mondott imáink a legértékesebb ajándékok közé tartoznak, amit nekik adhatunk. Olyan, mint egy dallam, amely körül veszi őket, és olyan dolgok válnak lehetségessé, amit csak Isten képes megtenni.”
Illyésné Gábor Zsuzsánna,
Szolnokházi lelkipásztor