,,Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak.” Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?” – (Jak 2,14-20)
Áldott levél a Jakab levele. Azért nehéz ez az igeszakasz, mert könnyen félreérthető és félremagyarázható. Luther azt mondta erre a levélre, hogy itt a cselekedetekről van szó. Jó lenne a Szentírásból kivenni, mert itt Jakab a cselekedeteket helyezi előtérbe, nem a hitet. Azoknak a reformátoroknak, akik megtalálták sok évszázad után azt az igét, hogy az igaz ember hitből él, a kegyelmet, az üdvösséget, az örök életet csak Jézus Krisztus vérének érdeméért kapjuk és hit által ragadhatjuk meg, azoknak valóban nehéz volt olvasni Jakab levelét, hiszen azt írja: látjátok, hogy cselekedetekből igazul meg az ember?
Jakab itt arra teszi a hangsúlyt: ha hiszel, akkor cselekedd is. A hívő ember nem ülhet ölbe tett kézzel: hitre jutottam, üdvösségem van a Krisztusban, minden rendben van! Jakab ezeknek írja, hogy tévedésben vannak. A hit önmagában halott, cselekedetek nélkül nem igaz hit. A konfirmandusoknak szokták mondani: a nem igaz hit olyan, mintha a „gazdálkodj okosan” pénzével akarnál fizetni a boltban, de egy gyufát sem kapsz érte, mert ez nem fizetőeszköz. Azért van itt a cselekedet, mert bárki, bármit mondhat: így, meg úgy hitt, de ennek a hitnek a tanúbizonysága mindig a cselekedet. Jézus Krisztus szembesít bennünket azzal, hogy valóban így történt. Senki nem mondhatja, hogy Isten igazságtalan, mert az ítélet napján az ige szerint minden száj el fog némulni. Nem mondhatják: mert engem nem választott ki az Isten, nem jogosan cselekszik, amikor ítél mert mindenki meg fogja látni, hogy csak azt kapjuk, amit megérdemeltünk. Vagy Jézuséi voltunk újjászületett élettel, vagy nem érdekelt bennünket, és csak egy dolgot tud mondani ott az ember a Krisztus ítélőszéke előtt: igazságosak a te ítéleteid!
Vajon a hitednek vannak-e következményei? Ha már megkaptad a hitet, mint Isten ajándékát, vajon jársz-e az Ő tetszése szerint? Élsz-e méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívott. Kéred-e: „akaratod nekem mutasd meg szüntelen, ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet.” (MRÉ 449,3). Vagy kéred-e: „Vezess, Jézusunk…” (MRÉ 436). A hívő, amikor jót cselekszik, csak azért van, mert Jézus Krisztus az életében van, és a jó cselekedetek pedig azok, amit előre elkészített Isten, hogy azokban járjon. Ezek az életében a gyümölcsök, amelyek láthatóak, ízlelhetőek. Nálad ez így van? Ámen.
Varga Tamás,
Szamos-negyed slp.