Velünk az Isten – 2023. augusztus 5.

,,Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.” – (Jak 3,1-12)

Jakab ebben az igeszakaszban olyan gondról beszél, amit mindenki átélhet. Sajnos a káromkodás, Isten káromlás a mai ember számára megszokottá vált. Amit az ószövetségi időben szigorúan bűntettek, ma sokszor elhallgatással eltűri az ember.

1. Azzal kezdődik a fejezet, hogy megszólítja az apostol az igehirdetőket, és figyelmezteti őket a nagyobb felelősségükről. Azaz, aki igehirdetői munkát vállal magára, annak többféle módja van a vétkezésre, amikor a nyelvét használja, és mivelhogy ismerik a törvényeket és szándékosan vétkeztek, súlyosabb ítéletben is lesz részük. Ez egy komoly figyelmeztetés nekünk, akik az igével foglalkozunk? Vajon komolyan vesszük-e ezt? Tényleg a megfeszített Krisztust prédikáljuk? Az igehirdetőknek csak az kell legyen a feladata, hogy az embereket Krisztushoz vezesse, és ezt a Szentlélek sokszor a nyelvünk használatával teszi.

De hadd szélesítsem ki a kört, s mondjam azt, hogy kedves keresztyén testvérek, mi, akik ismerjük a kegyelmet, jobban oda kell figyeljünk arra, hogy ugyanazzal a nyelvvel, amellyel Isten dicsérjük, mást ne szidalmazzuk. Krisztusinak lenni azt jelenti, hogy napról napra megpróbálunk Megváltónkra egyre jobban hasonlítani EBBEN IS!

2. Tudom, a nyelvnek nagy hatalma van, Jakab a zabolához, a hajó kormány és kezelőjének akaratához hasonlítja. A vadlovat a zabola oda tereli, ahova a lovaglója akarja, a nagy hajót pedig a kormánykezelő vezeti. A nyelvünk bizony sokszor megnehezíti a mi hívő életünket is. Elég egy rossz perc, egy rossz ember és már sokszor tud az ember cifrákat mondani. Olyanok vagyunk, mint a viccben: A pap a plébánia kerítését szögeli. Egy kisfiú áll ott és vigyorogva bámulja. – Na, kisfiam, te mire vársz itt? – Arra, hogy a pap bácsi mit fog mondani, ha az ujjára csap a kalapáccsal!

Csak hogy tudd, figyel a világ, hogy mit szólsz, ha tényleg az ujjadra vágsz a kalapáccsal. S bizony nagyon lehangoló az, hogy ugyanazzal a szájjal, amellyel Isten dicsérjük, mást szidalmazunk!

3. A fát a gyümölcséről ismerik meg! Nem lehet azt mondani, hogy Istent követem, s közben az ördögnek szolgálok! El kell dönteni, hogy hol állunk! A nyelv megzabolázása nekünk nehezen megy. Péternek is nehezen ment, hisz ugyanazzal a szájjal, amellyel mondta, hogy Te vagy a Krisztus, vallotta, hogy Isten ments attól Krisztusom, hogy te meghalj. De mégis a Kősziklát felhasználta arra a Megváltónk, hogy egy prédikáció erejével 3000-en térjenek meg.

Ami nekünk nem megy, az megy az Úrnak! Nincs bölcsességed, kérd az Úrtól! Nincs erőd a nyelved megzabolázására, kérd az Úrtól! Kérjetek és adatik tinéktek! Legyünk mind tiszta források, ebben a zavaros tengerben, amit világnak nevezünk. Ámen!

Tolnai János,

Egri

Vélemény, hozzászólás?