,,Felvonult József háza is Bétel ellen. Az Úr velük volt.” – (Bírák 1,22)
A Bírák, soha nem ültek bírói asztal mögött. Feladatuk nem a tyúktolvajok, testvér – verők, gyilkosok és bűnözők megbüntetése volt. Erre ott voltak a mózesi törvények. Küldetésük inkább militáns jellegű volt. Bár sokszor katonai erő hiányában leleményességükre és jó stratégiai képességeikre hagyatkozhattak.
Kik voltak ők? Hősök, gerilla vezérek, szabadságharcosok? Azt hiszem egyik sem. Eszközök voltak, a népét szerető Isten kezében.
Vegyük észre, hogy egy olyan Isten munkálkodik a bírákon keresztül, aki bár látja ezek emberi mélységeit, hibáit, akár cégéres bűneit, mégis alkalmassá teszi őket feladatuk elvégzésére.
Te is ilyen eszköz vagy Isten kezében. Soha ne mond, te nem vagy rá képes, téged Isten elhagyott, nem gondol veled.
Izrael népére, a folyamatos küzdelem volt jellemző. Ma sincs ez másként a mi életünkben sem. Isten helyet készít, hogy mind elférjünk a világban. Észre kell vennünk, hogy Isten az, aki rendezi a népek, nemzetek sorsát. Ő dönt életről és halálról. Azt gondolom, ma nagyon sok probléma megoldódna akár globális szinten is, ha a „világ bírái” észrevennék, hogy minden népnek, megvan az Istentől rendelt élettere. Itt tud igazán kiteljesedni, békében élni.
A Bírák könyvének egyetlen egy hőse van: Isten! Ő volt az, aki a nép életben maradásának titkát, nem a katonai akciókban, gerillatámadásokban, hanem a fáradhatatlan szeretetben látta. Bár a nép a Bírák korában is, sokszor megfeledkezett Istenről, Ő soha nem feledkezett el róluk. Számtalan újrakezdési lehetőséget adott. Isten soha nem hagy cserben. Ámen.
Elek Arnold,
Halmi