Velünk az Isten – 2022. május 7.

”Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által” (Róma 9,1)

Az alábbi igeszakaszban Pál apostol mélységes szomorúságát fejezi ki a népe iránt, akik elszakadtak a Krisztustól. Pál szomorúsága nagyon jól kiérezhető az igeversekben ahogy megszólal és mondja igazat mondok a Krisztusban. Bárcsak megtalálná újra a nép a helyes ösvényt az Úrban!

Drága Testvéreim! Az Ige felhívja a figyelmünket arra, hogy ne szakadjunk el a Krisztustól és ne vessük el a kegyelmet, amely adatott nekünk. Ismerjük fel újra az Úr Jézust az életünkben, aki azért jött, hogy üdvösséget és életet hozzon. Nyissuk meg tehát ami szívünket, és fogadjuk be a Megváltót és ne zárjuk ki őt az életünkből, ahogy szép dicséretünk is mondja:

  1. Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
    Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
    Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel:
    Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
  2. Ó Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;
    Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz.
    Ó áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!
    Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
  3. Ó Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér:
    „Így bánsz velem? teérted hullt testemből a vér!”
    Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.
    Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!

Kaszaniczki Csongor,

Erdőd

Vélemény, hozzászólás?