“Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett.” (Róma 8:20).
“Beteg a világ, nagy beteg”-vallja egyik versében Ady Endre.
Ő is érezte, amit Pál annakidején és mi is ezt érezzük ma. A teremtett világ Isten felségterülete, de az ember (az emberiség) lakóhelye. Mondják a tudósok, hogy attól függ az élet a földön, hogy a világban élő ember mennyire becsüli meg a természetet, környezetét. Összezsugorodott az erdőben élő vadállatok élettere, szennyezettek a vizek, a levegőben is kevesebb az oxigén, megindult az általános felmelegedés, aminek következtében már alig léteznek a megszokott évszakok, félő, hogy előbb-utóbb nem lesz elegendő élelem… Baljós jelek vannak, “nyög a teremtett világ”.
Pál “hiábavalóságról beszél”, ami minden olyan nélkülözhető dolognak a gyűjtőfogalma, amelyek nélkül élni lehet, vagy fogalmazzunk feltételes módban lehetne élni. Minek egy családban két- három autó? Mire valók a luxusvillák? Miért kell nyaranta és telente is olyan vidéken tölteni a szabadságot, ahol soha nem jártak? Minek kell a gyereknek mindent megvásárolni, amit kiejt a száján? … Bizonyára sokan igénytelennek tartanak, de szerintem a sok hiábavalóság viszi félre a világot, a világban az embert. Isten ezt a világot szépnek, harmonikusnak teremtette, minden nap után mintegy felül vizsgálta munkáját és csak azután folytatta a teremtést, ha azt látta, hogy jó, amit eddig alkotott. Mérsékeltebben kellene élni…
Istenem, gyógyítsd a világot,
tedd szerénnyé a nagyravágyót,
az EMBER világosan lásson:
az élet nélküled hiábavaló.
Ámen.
Fodor Lajos