„Ászá azt cselekedte, ami kedves volt az ÚR szemében, mint atyja, Dávid.” (1Kirá 15,11)
Királyok jöttek, s mentek. Egyik istenfélő életet élt, a másik bálványimádót. Egyik uralkodása áldást hozott a népre, a másik átkot. Jó és rossz váltakozva követte egymást Izráel történetében, ahogyan a mi életünkben is. Bizony „semmi új nincs a nap alatt” (Préd. 1, 9), ezért fel kell készülnünk a jó és a nehéz napokra egyaránt. Ez nem azt jelenti, hogy így laza könnyedséggel vesszük az akadályokat, de legalább nem láncol le a kétségbeesett tehetetlenség, amikor a legnagyobb szükség lenne helyes cselekvésre. Ennek a kiegyensúlyozottságnak a fontosságát már nagyon sok területen felfedezték, ezért egyre gyakrabban hallani az konfliktuskezelő, problémamegoldó és relaxációs technikákról. Ezek kétségkívül nagyon hasznosak és célravezetők, ám hívő emberként nem kell egyedül megküzdenünk a gyötrő gondokkal, hiszen az Úr ígérete nekünk is szól: „nem hagylak el téged, és nem is maradok el tőled” (Józs 1, 5).
A kritikus időszakokban, amikor nem egyértelmű, hogy miként kell cselekednünk, álljon előttünk mérceként az ige megállapítása: „azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemében”. Biztos vagyok benne, hogy minden izraeli király azzal az indíttatással kezdte az uralkodását, hogy majd nagy dolgokat visznek véghez és felvirágoztatják a királyságot. Többek között az egyre jobban virágzó gazdaságnak volt köszönhető a bálványimádás elterjedése is. Végül azoknak a királyoknak az uralkodása eredményezte a legtöbb áldást a nép életében, amelyek az Úr szemében kedves dolgokat cselekedtek. Legyen ez irányadó a mi életünkben is. Törekedjünk úgy élni a mindennapjainkat, hogy a szavaink, a tetteink, a kapcsolataink, a munkánk és minden megnyilvánulásunk kedves legyen Isten előtt. Ámen.
Erdei Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti