“Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek….Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.” (ApCsel 2,41.47)
A gyülekezet(ek) nem a miénk. Ha mi mindenestől Krisztus tulajdona vagyunk, akkor a keresztyén közösség is az Úré. És nem mi tartjuk meg az egyházat, Krisztus az egyház meg- és fenntartója.
Mennyire Krisztus kezében van az őt megismert és elfogadott közösség, tapasztalatból tudom. Néhány éve ünnepelte a Kökényesdi Missziói Egyházközség ( nem leányegyház, ahogy sokan nyilván tartják) fennállásának tizedik évfordulóját. Kökényesden a reformáció óta éltek reformátusok, ma a beköltözöttek alkotják ezt a közösséget, amelynek tagjai vegyes házasságban élnek. Adódott a lehetőség, hogy minden második vasárnap délután istentiszteletre gyűljünk össze a görög katolikus kápolnában, hol többen, hol kevesebben vettek részt az istentiszteleten, de ma is él ez a közösség, gyakorolja hitét, tartja vallását. Ha nem Krisztus tartaná ezt a közösséget, már rég beolvadt vagy feloszlott volna.
Péter pünkösdi prédikációjára háromezer lélek lett a jeruzsálemi gyülekezet tagja, létszáma napról napra gyarapodott. Sok szempontból lehet a gyülekezeteket jellemezni, megteszik ezt az évi jelentések, beszámolók. A sok közül csak egy szempontot emelek ki: Mennyire minőségiek a gyülekezetek tagjai?
Személy szerint élő téglaként épüljek bele Krisztus anyaszentegyházába!
A te tulajdonodként
tégy engem áldássá,
más legyek mint a tömeg,
a közeg fogadjon
küldöttként.
Ámen.
Fodor Lajos