„De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került.” (1Móz 39,2)
Ha egy címet lehetne adni a mai áhítatnak, akkor az így hangzana, hogy: az Isten gondviselése. Az alábbi történet mindnyájunk számára jól ismerős. Ez a történet a Józsefről szól, és bizony sokszor hallunk róla.
Ebben az elbeszélésben, amit nyugodtan nevezhetünk egy családi történetnek is az Úr gondviselés csodálatosan működik. Ezt a káténk is konkrétan megfogalmazza, hogy mi is az Isten gondviselése ebből idéznék:” Isten mindenható és mindenütt jelen való ereje, mellyel a mennyet és a földet minden teremtménnyel együtt mintegy kézen tartja”
Mindez azt jelenti, hogy az Úr különösen vigyázz az övéire. Persze ezt nem vesszük sokszor észre. Ha egy kicsi bogarat a kezünkbe veszünk, az nem tudja, hogy a kezünkön van, mert nem éri fel ésszel. Mi is sokszor csak későn vesszük észre, hogy Isten védelmező keze vigyázott reánk. Pedig Isten gondviselése mindenütt jelen való erő, ami kiterjed személyesen mireánk is.
Így lehet látni az alábbi történetünkben, ahogy az Úr egy család életét vezeti, és különösen használ fel egy ifjút az Ő szolgálatában. És az Úr Józseffel volt, milyen nagyszerű érzés az, ha az Úr velünk van. Ő vezet bennünket és irányítja lépésünket.
Így irányította egykoron a fáraónál az Úr Józsefet, szerencséssé és áldottá tette. És a vezetés végig kíséri József útját. És ez csodálatos dolog, hogy az Úr így fog kézen egy embert és egy családot akár. Az igénket pedig aktualizálva, azt kell nekünk ma észrevenni, hogy az Isteni gondviselés ma ránk is kiterjed, csak észre kell, vegyünk, hogy az Úr ma is velünk akar lenni és életünk részévé szeretne lenni. Engedjük be ma az Urat és így tapasztaljuk meg ma is az Ő kegyelmét és szeretetét.
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd