„Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen elõre elõttünk – és elõre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.” (1 Sám 9,27)
Saul elhívása történetében személyében egy rendkívül szimpatikus fiatalemberrel találkozunk. Kedves, szerény, alázatos, tudatos, kereső ember. Azt mondanánk róla: tökéletes király lesz!
Most állj meg, hogy mondjam el neked Isten beszédét, mondja Sámuel Saulnak. A későbbi problémák pontosan abból fakadnak, hogy Saul nem figyel az Úrra. Mi figyelmesek vagyunk-e?
Sir William Osler, az Oxfordi Egyetem kiváló orvosprofesszora asztalán egy kis üvegben vizelet van. Fiatal, tágra nyílt szemű orvostanhallgatókból álló osztály ül vele szemben, és hallgatja előadását arról, hogy milyen fontos megfigyelni a részleteket. A professzor, hogy kiemelje a lényeget, a következőt mondja:
– Ebben az üvegben egy vizsgálati minta van. Sokszor elegendő megkóstolni ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen betegségben szenved a páciens.
Azzal belemártja ujját az üvegbe, majd lenyalja az ujját. Folytatja az előadást:
– Most körbeadom az üveget. Mindenki tegyen ugyanúgy, ahogy én. Hátha sikerül megtanulni ennek az eljárásnak a fontosságát, és fel tudjuk állítani a diagnózist.
A palackot továbbadják sorról sorra; minden hallgató óvatosan belemártja az ujját, majd egy fintor kíséretében nagy bátran megkóstolja a tartalmát. Ezután Dr. Osler visszaviszi a palackot az asztalára, és az egyetemisták nagy megdöbbenésére így folytatja:
Uraim, most meg fogják érteni, miért hangsúlyoztam a részletek megfigyelésének fontosságát. Ha figyelmesek lettek volna, észrevették volna, hogy én a mutatóujjamat dugtam a palackba, és a középső ujjamat nyaltam le. Sokan pontosan úgy élik az életüket, mint Osler professzor osztálya. Azt gondolják magukról, hogy ők már teljesen kiismerték az életet, de elfeledkeztek egy nagyon fontos részletről: hagyniuk kell, hogy Jézus olyan emberekké tegye őket, amilyennek Isten akarja látni őket. Ennek eredményeként az élet mérgező és keserű.
Érdemes figyelnünk az Úrra, úgy ahogy Saul fiatal korában tette, mert ha nem, ugyanúgy mérges, mérgező életünk lehet, mint később az Istentől elfordult életű Saulnak. Figyeljünk Rá!
Rácz Ervin,
Erdőd